Kedves nemzetközi sportszövetségi vezetők!
Egy kis kelet-közép-európai országból írom ezeket a sorokat: Magyarországról. Mint sporttal foglalkozó szakemberek, Önök nyilván jól ismernek bennünket, tudják, hogy sportolóink sikert sikerre halmoznak, nem túlzás, ha sportnagyhatalomnak tartjuk magunkat.
Arról is nyilván értesültek, hogy 2010 óta Orbán Viktor személyében igazi sportbolond miniszterelnökünk van; maga is igazolt versenyző volt, és szívesen vesz részt sporteseményeken, szívesen mutatkozik sportolók társaságában. 2010 óta nagyszabású tervek születtek az iskolai testneveléstől kezdve sportlétesítmények építésén keresztül komplett sportági koncepciók kidolgozásáig – arra, hogy ezek mennyire voltak megalapozottak és értelmesek, most nem térünk ki. Elmondhatjuk, hogy miniszterelnökünk értékrendjében a sport egészen speciális helyet tölt be: tulajdonképpen bármilyen tervvel bekopogtathatnak hozzá, ha a „sport” szó szerepel benne, garantált a siker.
Ennek akár örülhetnénk is, de mégsem tesszük, mert mindeközben kormányunk elfeledkezni látszik olyan – más országokban prioritásként kezelt – apróságokról, mint az egészségügy, az oktatás, a közszolgáltatások, a tömegközlekedés, az infrastrukturális fejlesztések, és a sor folytatható. Ráadásul az utóbbi időkben, miközben az ország lakosságának 15-20 százaléka csúszott a nyomorszint alá, a miniszterelnök sportétvágya is megnőtt, már Zubolyként kiabál: ide nekem az oroszlánt is!
Hetven-nyolcvanmilliárd forintok repkednek a levegőben, mint a lufik a Videoton bajnoki címének ünneplésekor. Kurucosan megszereztünk egy négy évvel későbbre tervezett úszó-világbajnokságot, amelyet senki sem vállalt el; labdarúgó-Európa-bajnoki meccseket rendezünk egy még tervezés alatt álló stadionban; kosárlabda-Európa-bajnokság zajlik épp; de a legfőbb: immáron eldőlt, hogy jelentkezünk az olimpia megrendezésére is! Ez alig nyolcszázmilliárdba kerül, legyint a pénzügyi cég munkatársa, és nem is kell egyből kifizetni. Hurrá!
Szimbolikus, hogy pont azon a napon, amikor mi a jelentkezés mellett döntöttünk, Hollandia visszamondta jelentkezését a 2019-es Európa Játékok megrendezésére, mondván, jelen helyzetében nem engedheti meg magának. Hollandia GDP-je majd ötszöröse a miénknek...
A kérésünk az lenne Önökhöz, kedves nemzetközi sportszövetségi vezetők, hogy amikor sportrajongó miniszterelnökünk jelentkezik bármire is, elébb jöjjenek el hozzánk titokban, utazzanak be tömegközlekedéssel Ferihegyről, akár egy mezei turista; látogassanak meg egy találomra kiválasztott vidéki kórházat, iskolát; utazzanak el Borsodba, Hevesbe; tegyenek egy kört a hármas metróval; kövessék végig egy közmunkás vidám napját. Ezek után azt fogják mondani, hogy kedves Orbán Viktor, örülünk az érdeklődésének, de inkább nézzen szét otthon, akad még néhány tennivaló arrafelé!
Négy-ötmillió olyan magyar fogja ezt megköszönni, akinek hangját a saját miniszterelnöke már régóta nem hallja.
Ráczkevy Miklós, e-mail
