Ítéletvita – Senki nem meri a renoméját, pozícióját kockára tenni Geréb Ágnes miatt
Orvosi hibák bárhol előfordulhatnak. Nemcsak otthon, de a kórházakban is megtörténik, hogy meghal egy baba vagy egy szülő nő. A közvéleményt legutóbb egy debreceni édesanya halála rázta meg, aki hármas ikreinek megszülése után hunyt el. Ugyanakkor a kórházi esetek mintha nem azonos mércével méretnének meg a bíróságokon. Míg az intézményi körülmények között történt tragikus esetekben a szakmai felelősségi rendszer keretében indul vizsgálat, és csupán kevés ügy torkollik büntetőeljárásba, addig az otthon szülésekben részt vevő szakemberek kivétel nélkül a vádlottak padjára kerülnek, ha komplikációk merülnek fel.
„Melyik szakma az, ahol a legapróbb szakmai problémák és kérdések kivizsgálása a büntetőjog rendszerén, nyomozás keretében történik? És »ezen ügyek« alatt nemcsak halálesetet kell érteni, hanem minden, otthon szülés során felmerülő problémás esetet, ilyen például a szülés utáni vérzés, amikor a bábák – kompetenciájuk határait felismerve – szakmai segítséget vettek igénybe, azaz hívták a mentőt. A mentővel pedig jött a rendőrség” – írja Bodrogi Bea ügyvéd Geréb Ágnes pere kapcsán a közösségi médiában. Kérdése a törvényi hiányosságokra utal: az egymást követő kormányok ugyanis feltehetőleg nem akartak konfliktusba keveredni a kórháziorvos-lobbival, ezért elodázták az intézményen kívüli szülés jogi szabályozását. Az erről szóló, 2011-ben elfogadott, igencsak korlátozó törvény épp az egyik legfontosabb problémát nem rendezi: a felelősség kérdését.
Az otthon szülés filozófiájában az otthon „csupán” eszköz, a lényege valójában a szülés háborítatlansága. A szülészetek és a szülés körüli modernizációs hullám a hetvenes-nyolcvanas években indult el a világ fejlett országaiban, szorosan összefonódva a nőmozgalmakkal. A nőket a saját testüktől elidegenítő rideg szülészeti gyakorlat eluralkodása miatt ugyanis egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy a szülés a saját tempójában folyjék, olyanokkal körülvéve, akik biztonságérzetet adnak a nőnek.
F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus többször is publikált „a szabadon megválasztott, biztonságos és érzelmileg is ártalommentes szüléssel” kapcsolatban. A szakember olyan születés mellett érvel, „amellyel a gyerek élete se nem bódultan, se nem stresszhormonok özönében indul, ahol az anya nem élete legkiszolgáltatottabb pillanataként, vagyis áldozatként éli át a szülést, hanem a női lét legfelemelőbb élményeként, és ahol ez az élmény mély érzelmi kapoccsá válik a szülőpár számára, nem pedig a cserbenhagyás-kirekesztés érzéseit ülteti örök sorompóként kettőjük közé”. Ehhez képest a kórházban általában minden az orvos szempontjai szerint történik – az erős világítástól kezdve a hanyatt fekvő pózra kitalált szülőágyakig –, amelyek semmilyen összhangban nincsenek a szülés természetes folyamatával. A pszichológus rávilágít arra, hogy a szüléshez elengedhetetlen oxitocintermelődés „bármely stressz vagy félelem hatására leáll, és helyét az adrenalintípusú hormonok veszik át”, általában emiatt lassul le és húzódik el a kórházi szülések egy része. A háborítatlanságban viszont megszűnik a félelem, és a vajúdó anya egy „speciálisan megváltozott tudatállapotban, zavartalanul figyelhet befelé”. A magyar szülészetek zömében azonban ennek a háborítatlanságnak nyoma sincs.
Márpedig nagy szükség volna rá, ezt jelzi, hogy a múlt szombaton virágba borult a Szabadság híd. Családok, nők, férfiak akartak így köszönetet mondani a hamarosan börtönbe vonuló Geréb Ágnesnek, akinek a nevét a szélesebb nyilvánosság a magyarországi otthon szülések kapcsán ismerte meg, holott korábban ő volt a motorja a kórházi szülések emberségesebbé tételének is. Szembeszállt az akkori protokollal, kiharcolva azt a ma már természetesnek tűnő gyakorlatot, miszerint az apák is jelen lehetnek gyermekük születésénél. Az elsők között lépett fel azért a jogért, hogy a szülő nő vajúdás közben szabadon választhassa meg testhelyzetét, és ő küzdött azért is, hogy a születés pillanata után ne válasszák el anyát és gyermekét.
Perének hátterében két tragikus kimenetelű szülés ügye áll. Az egyik 2003-ban történt: egy ikerszületésnél a második kisbaba világrajövetelekor komplikációk léptek fel, s a baba néhány percig oxigénhiányos állapotba került. Ez vezetett a születése során szerzett maradandó fogyatékosságához. A második eset 2007-ben történt: a baba a szülőcsatornába érve az édesanya medencecsontjában elakadt, kiszabadítására Geréb Ágnes speciális műfogásokat alkalmazott, sikertelenül, az újszülött életét vesztette. Azért húzódott ilyen hosszan e két ügy bírósági szakasza, mert a korábbi – 2012-ben hozott és hasonló döntéssel zárult – jogerős ítélettel szemben Geréb Ágnes védője perújítási indítványokat nyújtott be. A kérelemnek a bíróság helyt adott, olyan új szakértői vélemények készültek ugyanis, amelyek alapján megkérdőjeleződtek azok a tények, amelyekre alapozva a korábbi bírósági ítélet a szakmai szabályszegés, valamint a maradandó fogyatékosság és a haláleset között közvetlen összefüggést állapított meg.
Az egyik ilyen új körülmény az ikerszüléses esetnél az oxigénhiányos állapot kapcsán merült fel. Egy igazságügyi orvosszakértő ugyanis, mérlegelve, hogy a kisbaba halála után nem végeztek boncolást és nem volt bakteriológiai vizsgálat, arra a következtetésre jutott: nem zárható ki, hogy a magzat oxigénhiányos állapota már méhen belüli vírusfertőzés következtében alakult ki. Ha ilyen lép fel, akkor előfordulhat, hogy a fertőzés a baba születése után károsan hat a beinduló légzésre. Akadnak olyan panaszmentes vírusfertőzések, amelyeket szűrővizsgálatok sem tudnak kimutatni, de szülés alatt problémát okoznak – akár kórházban, akár otthon.
A korábbi ítélet alapozott azokra a szakértői megállapításokra is, amelyek szerint az oxigénhiányos állapotot az oxytocin intravénás alkalmazása idézte elő, ez pedig egyértelműen Geréb Ágnes terhére róható. Ezzel szemben a védő most új körülményként hivatkozott arra, hogy az oxytocin vénás alkalmazása nem volt szakmai szabályszegés, hiszen egyrészt bizonyos születési szituációkban a kórházi gyakorlatban is alkalmazzák, másrészt a konkrét esetben életmentő beavatkozásnak minősült. Az oxytocin okozta negatív következmény a kockázatok körébe tartozott.
A korábbi ítélet azt is Geréb Ágnes rovására írta, hogy az újszülött újraélesztését átadta az ebben nagyobb tapasztalattal rendelkező bábatársának.
– Az új eljárásban az összes szakértő úgy nyilatkozott, hogy annak kell az újraélesztést végeznie, akinek a legnagyobb gyakorlata van e téren. Új szakvélemény született arról is, hogy ha tiszta a magzatvíz, akkor nem szükséges a baba alsó légútjait kitisztítani, azonnal újraélesztést kell végezni. Ennek azért van jelentősége, mert a korábbi ítéletben a légutak leszívásának elmulasztását is szakmai szabályszegésnek minősítették – magyarázta megkeresésünkre Kreisz Gyula ügyvéd, Geréb Ágnes védője. A bíróság azonban a perújítási eljárásban mégsem folytatott le ebben a kérdésben új bizonyítást.
– A megismételt eljárásban a szakértő elmondta, hogy az ikerbaba esetén az oxytocin beadása életmentő volt, hiszen a gyerek méhen belüli állapota rohamosan romlott, a cél az volt, hogy minél hamarabb külső segítséget kaphasson. Ilyenkor már nincs idő a műtő előkészítésére sem, ami átlagosan húszperces művelet a kórházakban – mondta Kreisz Gyula.
A másik vitás esetben, az úgynevezett vállelakadásos ügyben sokszor hangoztatott érv, hogy otthon szülés esetén is szükség van szakszerű orvosi segítségre, ha komplikáció merülne fel. Ebben a 2007-es esetben azonban nem ez történt. A komplikáció (vállelakadás) észlelése után mentőt kellett hívni, majd az anyát beszállították a kórházba, és ott megszült. A neonatológus (újszülöttgyógyász) azonban csak a történtek után egy órával érkezett be az intézménybe, pedig a család és Geréb Ágnes előre jelezte a problémát. Az újszülött újraélesztését így a mentőorvos végezte. Azt senki nem vizsgálta, hogy az előre bejelentett problémás szülés esetén miért nem volt elérhető neonatológus a kórházban. Ez azért kulcseleme a történteknek, mert Geréb Ágnes nem vállalt olyan helyszínen otthon szülést, ahonnan nincs húsz percen belül elérhető kórház. A perújítást megelőző ítéletben felrótták neki, hogy ha kórházban folyt volna le ez a szülés, akkor megcsászározzák az anyát, és akkor nincs semmi gond. Csakhogy akkor már nem lehet császározni, amikor a baba bekerül a szülőcsatornába – ahogy ez ebben az esetben történt.
A perújítást megelőző eljárásban a bíróság arra a szakvéleményre alapozott, amely szerint a beadott oxytocin tartós méhösszehúzódást okozott, ami elnyomta a köldökzsinórt, elzárva a baba elől az oxigént. Felrótták azt a műfogást is, amelyet Geréb Ágnes alkalmazott a baba kiszabadítására, és elítélték amiatt is, hogy nem alkalmazott gátmetszést. A korábbi ítélet szerint ezek a foglalkozási szabályszegések külön-külön is alkalmasak voltak a halál előidézésére. A megismételt eljárásban azonban kiderült, hogy a patológus szakértő a szüléshez kiérkező mentőorvos véleményére alapozva állapította meg a baba halálának időpontját.
– Műszeres vizsgálat tehát nem volt, így mindössze a mentőorvos véleményére lehet hagyatkozni, aki a helyszínre érkezve nem tapasztalt ugyan életjelenségeket, de ez nem jelenti minden kétséget kizáróan a halál beálltát – magyarázta az ügyvéd, utalva arra: a kiszabadítási kísérletek során alkalmazott műfogások miatt is nagy jelentősége van annak, hogy élt-e még a baba. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy a mentőorvos is alkalmazott műfogást, ő viszont életében először. Még a perújítási nyomozásban kirendeltek egy öt szakértőből álló grémiumot, hogy a teljes peranyag ismeretében nyilatkozzanak a baba haláláról. E nyilatkozat szerint nem állapítható meg, mikor halhatott meg a kicsi. – Ezt a független szakértői testület által írt véleményt sem az első-, sem a másodfok nem vette figyelembe – mondta Kreisz Gyula.
A gátmetszés elmaradása kapcsán a megismételt eljárásban a szakértők változtattak a korábbi álláspontjukon: önmagában a gát átvágása nem lett volna elég a vállelakadás elhárítására. A baba az anya medencéjének csontos részében akadt el, így a metszésnek csak akkor lett volna értelme, ha a babát kiszabadító műfogások elvégzésére nem lett volna elég tág a hely. De mivel nemcsak Geréb Ágnes, hanem a kiérkező mentőorvos keze is befért, bizonyítható volt, hogy a gátmetszés nem volt szükséges. Kreisz Gyula ellentmondásosnak tartja a császármetszéssel kapcsolatos szakértői véleményeket is, mivel azok egy 2002-es, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium által hozott állásfoglalásra hivatkoztak. Az ügyvéd megjegyezte: ez a dokumentum nem jogszabály ugyan, nem is lehet kötelezettségeket levezetni belőle, mégis ez határozza meg a szakértők hozzáállását a Geréb Ágneshez köthető ügyekhez. Ez az állásfoglalás egyébként úgy szól, hogy az az orvos, aki otthon szülésben vesz rész, lényegében megszegi a szakma szabályait, a kollégium pedig egyértelművé teszi azt is: nem javasolja ezt a szülési formát.
Nehezítette a védelem munkáját, hogy azokat, a szakértői névjegyzékben szereplő orvosokat, akik az állásfoglalást nem tekintik Bibliának, nehéz megszólaltatni.
– Különösen olyan nőgyógyászt nehéz találni, aki a Geréb Ágnessel kapcsolatos ügyekben a védelem mellé adná a nevét. Senki nem meri a renoméját, pozícióját kockára tenni miatta – mondta Kreisz Gyula, hozzátéve: nehezen, csaknem három évig tartó munka után sikerült ilyen szülész-nőgyógyász igazságügyi szakértőt találni, így a megismételt eljárásban már akadt olyan szakértő, aki több vitatott kérdésben is a védelem álláspontját támasztotta alá.
Az általa megfogalmazott szakvéleményt azonban a bíróság nem okirati bizonyítékként, hanem magánvéleményként vette figyelembe, mivel a szakértő csak a kézjegyével látta el a dokumentumot, nem tett rá pecsétet.
– A perújítást követően az volt az érzésem, hogy a bíróság teherként éli meg ezt az egészet – összegezte tapasztalatait Kreisz Gyula. – Fagyos volt a tárgyalás légköre. Az is sokatmondó, hogy ezt a két ügyet együtt tárgyalta a bíró. A kirendelt szakértők valahogy mindig tudták, éppen melyik ügy kerül elő az adott tárgyalási napon, miközben a védelem által felkért szakértőket a bíróság erről sosem tájékoztatta. Ebből adódóan volt némi határozatlanság a hangjukban, amit a bíróság úgy értékelt, hogy nyilván visszakoznak. Hiába hoztunk példákat kórházban történt vállelakadásos ügyekre, ezeket a hivatkozásainkat a bíróság rendre elutasította.
