Gyurcsány: Orbán biztos veresége
Mától EU-csúcs van Brüsszelben. A csúcstalálkozó vezető témája, hogy miként lehet stabilabbá és versenyképesebbé tenni az Unió gazdaságát. Az elfogadásra előkészített úgynevezett versenyképességi paktumot Németország és Franciaország kezdeményezte. A javaslat célja, hogy a korábbinál jobban hangolja össze a tagállamok költségvetési,- adó-, és társadalompolitikáját. A cél elérése érdekében szerkezeti reformok sorával kell biztosítani a kisebb költségvetési hiányt, a csökkenő államadósság elérését, a rugalmasabb munkaerő piacot. A paktum egyebek mellett harmonizálni kívánja az egyes tagállamok társasági adóalap számítási rendszerét.
Az Unió 27 tagországa közül 22-24 várhatóan csatlakozik a megállapodáshoz. Magyarország a 3-5 kimaradó ország között van. Orbán Viktor, aki ugye az EU soros elnöke, azt mondja, hogy a célokkal egyetértünk, de nekünk nem áll érdekünkben a csatlakozás. A csatlakozás a miniszterelnök szerint egyet jelentene az adóversenyről történő lemondással, ez pedig Magyarország versenyelőnyének elvesztését vonná maga után.
A miniszterelnök ezzel a döntéssel az EU szélére sodorja Magyarországot. Döntésének feltehető okai sokrétűek. Orbán foglya nyugatszkeptikus kurucoskodásának. Ő, ahogy mondta, a keleti szélben bízik. Ő szabadságharcot folytat. Ez a szabadságharc ugyanakkor nem nagyobb mozgásteret, hanem kirekesztődést és önként vállalt kizáródást hoz. Együttműködő Magyarország helyett magányosat – írja blogjában Gyurcsány Ferenc.
Másrészt pedig a kormányfő nem tud szabadulni felettébb primitív gazdasági elképzeléseitől. Évek óta azt hiszi, hogy a versenyképesség kizárólagos kulcsa az alacsony adókulcs. Orbán nyilvánvalóan téved. Valamennyi gazdasági versenyképességgel foglalkozó elemzés világosan bizonyítja, hogy a versenyképesség számtalan dolog függvénye. Csak példálózva: az uralkodó társadalmi kultúra, az oktatás, a szakképzés szerkezete és színvonala, a szociális rendszer integrációs ereje, az állami szabályozás kiszámíthatósága mind-mind befolyásolja, hogy kinek hogyan teljesít a gazdasága.
A miniszterelnök álláspontja nyilvánvaló tévedést is tartalmaz. Az EU-s javaslat nem kéri, hogy a tagállamok azonos mértékű adót vessenek ki a vállalatokra, csupán annyit írna elő, hogy az adó kivetésének alapját harmonizáljuk. Azt továbbra is a tagállamok dönthetnék el, hogy az egymással összemérhetően kalkulált adóalapra ki, mekkora adót vet ki. Ez azt jelenti, hogy megmarad Magyarország joga az alacsonyabb adókulcs alkalmazására. Azt nem tudom, hogy Orbán egyszerűen csak nem érti az adórendszer működését, vagy érti, csak hamisan érvel. Egyik sem vigasztaló.
Magyarország előbb-utóbb alá fogja írni a versenyképességi paktumot. Ha nem most, akkor majd később. Ha nem Orbán, akkor majd valaki más. De addig sokat fogunk veszteni, és a majdani aláírás a vereség nyílt beismerése lesz. Orbán és politikája meg fog bukni. Bukásának árát viszont mi fogjuk kifizetni. Addig viszont nem szabadságharc vár ránk, hanem szégyenteljes várakozás Európa kispadján. A Bajnokok Ligája helyett mehetünk a megyei harmadosztályba.
Úgy látszik, Orbán szívesebben bajnok az alsóházban, mint komoly játékos a nagyok között. Csak miért kell nekünk statisztálni ehhez?
