Egy gyógyító közgazdász
A nyolcvanas évek végén a valutaalap illetékes képviselője egy afrikai állam kormányfőjéhez érkezett. A tárgyalás nem indult zökkenőmentesen: sem az országvezér, sem a tolmács nem beszélt elég jól angolul. Mire a vendég – letéve a spanyolról, franciáról – viccből megjegyezte, akár magyarul is folytathatnák. Felcsillant az afrikai szeme: Magyarországon járt egyetemre. Így esett, hogy Kopits György Afrika szívében magyarul képviselte a valutaalapot. A budapesti születésű, de emigrációban felnövő Kopitsot majd két éve még fideszes támogatással választották a Költségvetési Tanács élére, ám jobbos lapokban már Sztálinhoz hasonlítják. Pedig csak alapos: a büdzsé apró betűs részét böngészve neki tűnt fel először a válságadók meghosszabbítása. Kopits György portréját KRUG EMÍLIA rajzolta meg.
A világhírű sebészdinasztia a még csecsemő fiúcskával Argentínába menekült a világháború elől. Ott aztán a cseperedő gyerek is részese lett a magyar emigránskolónia életének. „Lelkesen cserkészkedtem, s faltam Jókai, Gárdonyi és a többi nagy regényeit” – emlékezett a HVG-nek.
– Ízig-vérig magyar volt az egész család – meséli egyik barátja. – Nagyon erős kötődéseik maradtak. Felnőtt fejjel Gyuri sorra vitte haza gyerekeinek a magyar könyveket, lemezeket, később videókat. Kárpátaljai magyarokat segítő alapítványt támogat, a bátyja meg, amikor egy amerikai National Geographic-térképen Magyarország a Balkán felirat alá csúszott, minden követ megmozgatott a hiba orvoslására, még a nagykövetet is felhívta.
Közben Kopits nyelveket tanult, közgazdasági érzékét az amerikai Georgetownon csiszolta, 1971-ben doktorált. Nem sokkal később már Washingtonban, a pénzügyminisztériumban dolgozott: törvényjavaslatokat véleményezett, hatáselemzéseket készített.
1975-től három évtizeden át az IMF munkatársa volt, részt vett három kontinens vagy húsz országának állampénzügyi reformjaiban, kiigazítási programjainak kidolgozásában. 1986-ban a valutaalap magyarországi főreferense lett, 1993-tól pedig négy évig az itteni képviselője. Ekkor haza is költözött, épp a legjobbkor. Közelről figyelhette a Bokros-csomag kidolgozását.
„Sorra látogatta a minisztereket, és elmagyarázta, milyen következményei lesznek, ha nem tartjuk be a csomagot – emlékezett vissza nemrég a Klubrádióban Lotz Károly korábbi közlekedési miniszter. – Az IMF nevében Horn Gyulához is három-négy havonta bejelentkezett, de ő minden porcikájában tiltakozott. Még azt is megpróbálta kezdeményezni, hogy Kopitsot hívják vissza Magyarországról.”
Amiből persze nem lett semmi. Békesi László meséli, akivel a pénzügyminisztersége idején havonta találkoztak:
– Horn szemében az IMF és Kopits az ördögtől valók voltak. És bár a célokban nem, de az eszközökben, az ütemezésben mi is vitáztunk a valutaalappal. Kopits, bár az IMF-et képviselte, szakmailag meggyőzhető volt – még saját főnökeivel szemben is.
„Egy műtétnek nemcsak orvosi, de legalább ilyen fontos szociális és gazdasági háttere is van – idézte Kopits a Bokros-csomag kapcsán is sebész édesapját a HVG-nek. – A program tárgyalásakor is fontosnak tartottam, hogy kikérjem a civilszervezetek vezetőinek, de még a pannonhalmi főapátnak a véleményét is.”
Valutaalapos múltja, a Bokros-csomag melletti kiállása manapság mégis megbocsáthatatlan bűn. Másfél éve még balos napilap is cikkezett arról: a Költségvetési Tanács élére a „szociális érzéketlenségéről hírhedt” közgazdász került, aki a Bokros-csomag legfőbb támogatója volt. Nemrég pedig a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese egyenesen Sztálinhoz hasonlította („van ember, van probléma; nincs ember, nincs probléma”), s hosszan citálta életrajzi adatait, alátámasztandó: egy ilyen alaktól bizony nem meglepő, ha azt mondja, hogy a magánérdeknek kell alárendelni a közérdeket.
Amit persze Kopits nem mondott. Csupán amellett érvelt egy a Napi Gazdaságban nemrég megjelent interjúban, hogy érdemes elárulni valamit a kormány közép- és hosszú távú terveiről, mivel „a piaci elvárások a mi elvárásaink is. A mi pénzünket is forgatják azok a bankok és befektetési alapok, amelyek döntenek arról, vásárolnak-e állampapírt, vagy inkább más országokban fialtatják a tőkét”.
Persze Kopits nem ezzel a nyilatkozattal húzta ki a gyufát. A bankadóról már a bevezetésekor elmondta, hogy a pénzintézetek megtalálják majd az áthárítás módját, a magánnyugdíjrendszer átszabása kapcsán a népszavazást is „logikus eljárásnak” tartaná, a büdzsét pedig több ponton bírálta. Csak címszavakban: „A magánpénztári tb-járulékok eltérítése újabb példája a költségvetési átláthatóság és fenntarthatóság együttes sérülésének... A 2015-re ígért 400 ezer új munkahely illúziószámba megy, a tanács a rendelkezésre álló adatokból 102 ezer állás megteremtésére lát reális lehetőséget... A kormány által beterjesztett adómódosítások középtávon nem hoznak érdemi gazdaságnövekedést, ezért megkerülhetetlen a kiadási oldal átalakítása.” Ráadásul a köztévében leleplezte a kormányt: a költségvetés apró betűs részéből kisilabizálta, hogy a különadókkal nem 2012-ig, hanem 2014-ig kalkulál Orbán.
– Kopits klasszikus mainstream közgazdász – mondja Békesi. – Aki szerint az erőforrások elosztását a piaci versenyre kell bízni, biztosítani a versenysemlegességet, fenntartható egyensúlyt teremteni. Ráadásul látott már karón varjút, nem lehet bármivel megetetni. Nemcsak elméletben jó, azt is tudja, egy-egy intézkedésnek milyen lesz a hatása, hogyan reagálnak rá a piacok.
Vagyis veszélyes. Orbánilag. El is indultak a találgatások, meddig fungálhat tovább a tanács. Pénteken kiderült: a Fidesz 835,5 millió forintról tízmillióra csökkentené a költségvetési támogatását. Tudniillik a tanácsra nincs szükség, mert a hatásköre párhuzamos az ÁSZ-éval.
Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke lapinterjúban nemrég amúgy is fogatlan oroszlánnak titulálta a grémiumot, hiszen nincs vétójoga költségvetési ügyekben.
Pedig nem volt olyan rég 2009 februárja, amikor a jelölteket egyetlen ellenvoks nélkül szavazta meg a parlament, s a Fidesz üdvözölte a testület „színvonalas” összetételét.
Kopits az elnöki posztért a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsában betöltött posztjáról mondott le. (Ide még 2004-ben Washingtonból hívta haza Járai Zsigmond. Kritikusai szerint az MNB-nél eltöltött öt év alatt nagy szerepe volt a magas jegybanki kamat kialakulásában.)
– Nagyon büszke volt rá, hogy Sólyom kinevezte – emlékszik vissza egy másik segítőnk. – A Költségvetési Tanács a szívügye, de megválasztása előtt informálisan jelezte: csak akkor vállalja, ha mindkét oldal támogatja.
Úgy tűnt, ez történt.
– A Fidesz nem szakmai alapon állt mellé – véli Békesi. – Remélték, gatyába rázza majd Gyurcsányt, Bajnait. Előbbivel így lett. De Bajnaival és Oszkóval Kopits félszavakból is megértette egymást.
Nem politikai, hanem szakmai alapon. Kopits ugyanis konzervatív ember, modern közgazdasági szemlélettel. Megnyilvánulásaiban higgadt, visszafogott, tökéletes profi. Nem emeli fel a hangját, tartózkodik az iróniától. A politikától mindig ódzkodott. Ezért a támadások váratlanul érték.
A költségvetésről szóló parlamenti felszólalásának vége akár azt a címet is viselhetné: Egy polgár vallomása. „Szeretném tájékoztatni azokat, akik kevésbé ismernek, meg sok barátom van itt minden részről, hogy motivációm kizárólag a haza javára való elkötelezettség és egyúttal a szakmámat a cél szolgálatában alkalmazni. (Szórványos taps.) Ennek a gyökerei valószínűleg visszavezethetők nagyszüleimhez. Apai ágon három generáción át ortopéd sebészektől a klinikai gyógyító szemléletet örököltem. Ha véletlenül a focipályán elesnek, és egy törésük van, akkor a Karolina úti intézetben megtekinthetik a Kopits-falat. (Pálffy István: Elvesztettem a fonalat!) Anyai ágon nagyapám Klebelsberg Kunó kultuszminiszter államtitkára volt, hivatása a közszolgálat volt. Az emigrációban mind a két oldalról szüleim belém oltottak valódi polgári értékeket és az erős hazaszeretetet, miközben menekült apácáktól, angolkisasszonyoktól tanultam magyar irodalmat, történelmet, földrajzot. Továbbá világnézetem formálásához az egyetemi tanulmányaim alatt a jezsuiták és a domonkosok is hozzájárultak. Egyúttal azt is megemlítem, hogy most töltöm be negyvenkettedik évemet a közszolgálatban, amiből tízet Magyarországon a hazámért, nemzetemért dolgoztam. Sosem bírálok hazám ellenében, csakis az érdekében. Hajrá, Magyarország, hajrá, hitelesség! Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiból. Szórványos taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)”
