Édes élet

Három közmunkás sarabolja a bokrokat a körforgalom közepén, a centrális erőtérben. Rohantunk, és most szusszanunk, dél van. A bolt előtt tesztkérdéssel próbálkozunk:

– Ki itt a képviselő ön szerint?
– Passz. Ilyesmivel nem foglalkozunk. Nem is foglalkoztunk. Szavazni se járunk. Ebédre viszont mákos nudli lesz. Ugrat? – mondják a nők a kerékpárról leszállva, a bevásárlócetlit szorongatva.

Kezdésnek tényleg nem túl acélos. Mentségünkre szolgáljon a déli nap, a hőgutaközeli állapot. A centrumban itt van minden, mi szem-szájnak ingere. Kicsi Coop, kicsi OTP, kicsi kínai. És az iskola. A sarkon kopott kőtáblácska hirdeti: Nagyszénáson született Mátrai Sándor nyolcvanegyszeres válogatott, az FTC örökös bajnoka. Mögöttünk Gádoros, előttünk Kondoros, „alattunk”, délre Orosháza. Letett minket a GPS az Alföld közepére, hogy keressünk egy községházát. Itt is van. Nyemcsok János már indulna „vidékre”, így mondja, és mi sejtjük, hol az a vidék. A polgármester született gazdaember, hivatal ide, községháza oda, neki ilyenkor, nyáron a földeken a helye. Az őszi diadalmámor elmúlt. Simonka György választókerületi elnökkel a harcát megvívta, régi fideszes csapatát civil színekben a községházára behozta, Simonka neonarancsosait lemosta.

– 66,28 százalékot kaptam – mondja szerényen. – A többiek osztoztak a maradékon.

Ezt a számot szerintem amíg él, nem felejti. Ez tényleg kétharmad, nominálisan is. Mert bár a polgármester visszafogott és barátságos, tavaly ilyenkor minden veszni látszott. Simonka választókerületi elnök személyesen fente a fogát pátriájára. Helyi Fidesz-csoportjából (amelyet 2003 elején ő maga alapított) „újtag-beléptetési” manőverrel akarták kiforgatni, a politikai térképről lezavarni.

– Azért az enyhe túlzás, hogy a Jani egymaga alapította volna Szénáson a Fidesz-szervezetet – mondják az orosházi szocialisták, név szerint Füvesi Sándor, aki Szénáson született. – 2003-ban egy művelt helyi polgárember, Soós Attila szervezett civil egyesületet Polgári Egyesület Nagyszénásért néven. Jani abban gyökeresedett meg, átvette, lassan a Fidesz felé terelgette.

Most meg lényegében „visszacivilesítette”. Ez a reinkarnálódott „PEN Klub” dominálja ősz óta a községházát.

Kellett is némi rászervezés, mert az ellenfél, akivel Nyemcsok János megmérkőzött, igazi erőember, új idők dalnoka. A sajtó úgy jellemzi Simonkát, mint ideális fideszest, aki kétely és tántorodás nélkül, erővel és fortéllyal dolgozik, s egyáltalán nem okoz problémát neki, ha a politikában szerzett kapcsolatokat az üzleti életben kell hasznosítani. Egy halódó zsákfalu, Pusztaottlaka polgármestereként az ország egyik legszegényebb régiójában viszonylag gyorsan vagyonosodott. De hát ez nem tilos.

A források kiemelik Simonka viszonylagos képzetlenségét, rámenősségét, páratlan leleményességét, mely az állami programok, pályázatok módszeres kiaknázásában rejlik. Honlapja derűt, egészséges mohóságot sugároz. Spanyolszakállas, konok férfiarc tekint ránk, szeme a jövőt pásztázza. És a jövőt is megpályázza. Jelmondata: „Dél-Békésnek is jár a fejlődés.” Pláne annak a dél-békésinek, aki elég szorgos és ügyes. Céghálója a Narancs mélyfúrása szerint megyehatárokon túlra nyúlik, rokoni szálak szövik át oda-vissza.

Szenvedélye a dinnye. A Magyar Dinnye Szövetség elnökeként, a „magyar zöldség- és gyümölcstermékek népszerűsítésével megbízott miniszteri biztosként” egyaránt maradandót alkotott, sajtótájékoztatókon zengi a magyar dinnye dicsőségét. („Szuper lesz az idei termés.”) Nem véletlen, hogy olyan elkötelezett rajongói vannak, mint Növényi Norbert, Moszkva olimpiai bajnoka. A lírikus és életművész a Facebookon ünnepelte Simonka választási győzelmét „a költészet napja alkalmából”. „Nem lázad benne a bú, nincs harag lelkében / Bátor szíve viszi előre élete minden percében / Sötét erő mely vesztét kérné, felbukik nyomban /Másként ember nem láthatja csak nagy rohamban.” Hát igen. A Gyuri már csak ilyen.

De a politikában Doktor Dinnye (ahogy az ellenzéki padsorokban nevezik) nem kompromisszumkész alkat. Erőből megy, metszőolló helyett baltával operál. Nyemcsok és Simonka konfliktusa a két korábbi békési választókerület (a hatos és a hetes) összegyúrásával indult. Új műsorhoz új férfi dukált, az egyik elnöknek, Dancsó Józsefnek (hatos) félre kellett állnia. Orosháza akkori polgármesterét az államkincstár elnöki székébe emeltette át Orbán. Simonka birodalmához hozzácsapták Orosházát és vidékét.

– Nyemcsok polgármester tán úgy gondolta, nem járja ez, jog szerint ő következne – állítják békési forrásaink. – És lehet benne valami. 2006 óta polgármester, a szakmában tekintély, Nagyszénáson népszerű, javára írják a 2,4 milliárdos szennyvízberuházást, amely sokkal kevésbé terhelte a helyi pénztárcákat, mint várni lehetett.
A polgármester ezt cáfolja.

– Nincsenek politikai ambícióim – mondja.
Úgy tűnt, a békési (új beosztású) négyest bekebelezi, birodalmához csapja a feltűnően rámenős Simonka.

– Amikor Orosházán összeültünk, hogy megszavazzuk a közös választókerületi elnököt – meséli Nyemcsok –, nem sok választásunk volt. Simonka vagy Simonka György. Kértem is, mutatkozzon már be, mert mifelénk nem nagyon ismerik. És mivel nem győzött meg, a szavazásnál tartózkodtam. Egyedüliként.

Kevesen gondolták volna, hogy ezzel el is vágta magát. Nem tudni, hogy Nyemcsok és Simonka „fésztufész” tárgyalásain mi hangzott el (Nyemcsok ebben nem túl közlékeny), de jött az önkormányzati kampány, s a dinnyekirály sokak szerint azt indítványozhatta (sugallta) a nagyszénási csoport alapító elnökének, hogy álljon félre, ennyi volt. Egyúttal rebesgették, ha másképp nem megy, új tagokkal is feldúsítható a szervezet. Nyemcsok mindezt ekként kommentálja:
– Tisztáznunk kellett, kinek van esélye, kinek nincs. És nem jutottunk konszenzusra.

Végül abban maradtak, „döntsön a nép”. Ami felért a nyílt hadüzenettel. De a simonkai életérzésbe mindez belefér. Ő azt vallja Muhammad Alival, hogy „a lehetetlen nem tény, hanem vélemény”. Nyemcsok viszont a csúcson volt. A szennyvízberuházás és az induló geotermikus projekt a polgármester dicsőséglajstromát gyarapította. Különben sem szorul a politikára. Szívós, kitartó gazdaember, szép birtoka van, nyolcvanvalahány marhája, veteménye. Az a fajta, aki reggel hatkor beindul és este tízig nem áll le.

Kérdezzük Nyemcsokot: milyen fazonnak ismeri a választókerületi elnököt? Biztatjuk, ne tegyen féket a nyelvére, ha kéri, kikapcsoljuk a magnót.

– Na, kapcsoljuk ki – mosolyodik el. És elmondja, két szóban.
Nyemcsokot és a pártból vele együtt távozó 19 fős tagságot Kövérék nem is marasztalták. A mai Fidesz a Simonkákban bízik. Nyemcsok szomorkásan mondta erre korábban:

– Nem mi hagytuk el a Fideszt. A Fidesz hagyott el minket.
A helyiek viszont úgy látják: Nyemcsok talán nem is volt igazi fideszes. Inkább egyfajta kispolgári, konzervatív közönségre támaszkodott. A nagyszénásiakra. A NER-korszak modern gyermekét a párt a dinnyekirályban találta meg.

– A trafikkérdést is hogy rendezték le nálunk... – ingatja fejét a polgármester.

Meséli: Szénáson heten álltak sorba, hárman nyerhettek, valamennyien „külsős káderek”. A polgármestereknek beleszólásuk sem volt, az akkori választókerületi elnök döntött. A külsősöké a profit, a helyieké a bagó. Nem csoda, ha a kivándorlás Szénáson és térségében is erősödik. Kilencven-száz szénási távozott Nyugatra, főleg szakmunkások. Budapestet már kihagyják, meg sem állnak Dortmundig, Londonig.

Simonka viszont jelentős munkaadó a régióban, főleg közmunkásvonalon. Erről az LMP tud mesélni. A párt perelte Simonkát bővebb adatszolgáltatásért. Gyulára járkáltak, és nyertek. Simonka szintén fenyegetőzött, de Szél Bernadett, aki az ügyet a parlamentben vitte, máig nem hallott „ellenperről”. A történet lényege a sajtó szerint, hogy a helyiek elmondása alapján a Start Program keretében emberünk közmunkásokat is foglalkoztatott az érdekkörébe tartozó földeken, sanyarú körülmények között. S mivel a polgármesterek által osztott közmunka komoly egzisztenciális függés (sokaknak az egyetlen jövedelem), ezt nevezte az LMP – többek közt a HVG.hu beszámolója szerint – rabszolgamunkának. Szél képviselő ki is matricázta Simonka irodájának ajtaját a Képviselői Irodaházban. Simonka cáfolta a vádakat, és a Narancs riporterének arról panaszkodott, hogy az embertelen körülmények miatti hisztit olyan fővárosi dámák csinálják, akik „tűsarkú cipőben jönnek le vidékre”, és „elcsodálkoznak, ha pottyantós WC-t látnak”. Az ügyben eljáró ellenzéki képviselő ellen tüntettek is a „spontán kivonuló” közmunkások. Utóbb voltak, akik levélben kértek elnézést Szél Bernadettől, állítva, nem tehetnek róla, ide jutottak, úgy táncolnak, ahogy a polgármester fütyül.

Hallgatunk, kortyoljuk a buborékos vizet. Nyemcsok sietne, lassan indulunk mi is. Közben hír jő keletről, telefon Pusztaottlaka térségéből. Valami Balázs, Simonka famulusa jelzi: képviselő úr elfoglalt, fogadni minket nincsen ideje. Korábban Balázs arról informál minket, hogy „képviselő úr inkább az internetes kommunikációt részesítené előnyben”. Mi meg azokat részesítjük előnyben, akik hajlandók szóba állni velünk.

Ezért aztán irány a Prezident. A Prezident söröző az evangélikus templommal átellenben áll. Az ivóban dübörög a Sztár FM, az asztaloknál elpilledt mezőgazdászok hűsölnek vörös fejjel, a kerthelyiségben társaság ebédel, a teraszon, a kemence mellett álmosan nyújtózik egy tarka kiscica. Isten a tenyerén hordoz minket, mert pont szembejön Misi bácsi. Czeglédi Mihály önmeghatározása szerint könyvtáros és filozófus, helyi elemző. A politikából kiesett, viszont két cikluson át, 1998-tól 2006-ig ő volt itt a polgármester. A pincérnő perdül is a sörrel, melyet a filozófus rutinosan becserél kisüstire. „Ilyenkor délben ez az egészséges.” A politikát az expolgármester akkor kezdte, mikor Vastagh Pali volt erre a király. Na, az se mai történet. Egy darabig függetlenként indult, de végül – a testületi támogatás végett – „elcsúszott jobbra”. Ilyen a világ. Kortyol egyet.

– Ne búsuljon, Misi bácsi – vigasztaljuk.
A kis madárarcú öregúr pártvonalon ma is képben van. A községben „három erőközpont” létezik. A gazdakörre alapozott új-Fidesz (Simonka elnök), a renegát ex-Fidesz (PEN, Nyemcsok) és a feljövő új erő, a Jobbik. Persze volt itt minden huszonöt év alatt. MDF, SZDSZ, MSZP, Kisgazdapárt. Mind kiszenvedett. A Fidesznek 2003-ig színét sem látták. Azt Nyemcsok gyökereztette meg lassan, óvatosan. Hogy létezik-e még baloldal? A helyiek keresik a szavakat. De megtalálják. „Sporadikusan.” Feloldódnak a civilszervezetekben. Az ellenzék szerepét a Jobbik tölti be.

– De abszolút nem vadak ám. Csak kicsit – tompítja a konfliktus élét Misi bácsi. – Inkább afféle laza srácok. A főnököt Elek úrnak hívják.
És valóban. A helyi laza Jobbik-honlapon Elek úr feszít fekete bocskaiban, arcán papos, komor szigorral. Látványnak is ijesztő.

A Nyemcsok–Simonka-harcot helyi elemzőnk népies hasonlattal oldja fel a csárdáról meg a két dudásról. Állítja, Simonka mániája az volt, hogy „meg kell újítani a Fideszt”. Dolgozgatott rajta. A végén így sikerült.

De sebaj, mindig jönnek új szezonok: márciusban állami forrásból indult az a BM-közmunkaprogram, amelynek jegyében jelentős összeggel támogatnák az önkormányzati háztáji gazdálkodást, sertésvonalon, közmunkásrészvétellel. Ötletgazda: Simonka.

Édes az élet, mint a jó magyar dinnye, mindig vannak új lehetőségek.