Bizonytalanok – a rejtőzködő erő

„1997 óta vagyok vállalkozó. Eddig bármilyen kormány volt hatalmon, minden fejlődést, előrelépést az életemben saját magam teremtettem”, ez az esszenciális gondolat egy sződligeti vállalkozótól származik, aki egy személyben megtestesíti a bizonytalan választók egy markáns táborát. A férfit hatlovas szekérrel sem lehetne a szavazóurnákhoz rángatni, olyan mélységes a csalódottsága minden politikai táborral szemben, amire különösen ráerősít a tájékozottsága. Ez az általános bizalmatlanság ugyan a legnagyobb közös nevező a bizonytalanok úgynevezett „passzív” táborában, azonban felelőtlenség egyforma masszaként tekinteni a választók egyébként több mint harmadára. Ez a passzív csoport ugyanis a friss kutatások szerint a választók 23 százalékát teszi ki, azonban létezik további 18 százaléknyi választó, akik egyébként nyitottak a politika ajánlataira. Kormánypárt és ellenzék is utat találhat hozzájuk, ha megértik sokféle igényeiket, aggályaikat.

Az elhanyagoltak felemelése

Orbán Viktor az erő és a magabiztosság sugárzására helyezte a hangsúlyt saját politikai tábora előtt március 15-én, mondván: egyetlen választás előtt sem volt ilyen kedvező még a csillagok állása a Fideszre nézve. Eközben Márki-Zay Péter a Duna túlpartján azt bizonygatta, hogy közvélemény-kutatást sosem nyert még, választást viszont több ízben is. A két beszéd közös kiindulópontja, hogy ugyan mérési hibahatáron belül, de enyhe kormánypárti előnyt mutatnak a legutolsó kutatások.

Az ellenzéki összefogás a Fidesz teremtette centrális erőteret megbontotta 2022-re, a politika ismét kétpólusú lett. A két versengő politikai tömbnek nem elegendő a saját szavazóira támaszkodnia, érdemi ajánlattal kellene fordulniuk a bizonytalanok felé. Erre azonban kevés világos törekvés mutatkozott az eddigi kampányban.

„Mindkét politikus elsősorban a saját táborához szólt március 15-én, azonban Orbán Viktor ügyesebbnek mutatkozott, hogy másokat is megszólítson”, mondta lapunknak Nagy Attila Tibor politikai elemző. Szerinte a Fidesz jobban érzett rá egyelőre, hogyan kommunikáljon a háborúról, ezernyi csatornán a békét hangsúlyozva. Ezzel szemben az ellenzéki narratíva nem mesélhető el egy mondatban, mert az embereknek ahhoz érteniük kellene a részleteit Putyin és Orbán korábbi közeledésének, az ukrán–orosz viszonynak, illetve a NATO szerepének.

Orbán Viktor ugyan a beszédében nem foglalt bele minden magyart egyformán a „nemzetbe”, de megfontoltan becsomagolt üzeneteket küldött a társadalom nem pártpolitikai alapon szerveződő tagjainak. A háború miatt aggódó tömegek, a gyermekekért aggódó anyák felé mutatott megértő mondatok jelzik szándékát. A Fidesz tényleges intézkedései, mint a fiatalok szja-mentessége, a tizenharmadik havi nyugdíj vagy a családosok adó-visszatérítése mind azt mutatja: a Fidesz is érzékelte, nem elég a saját táborához szólni.

Márki-Zay Péter – mivel az ellenzéknek tényleges hatásköre legfeljebb az ezerarcú önkormányzatok szintjén mutatkozhat meg – beszédében más lehetőséget keresett a bizonytalanok megszólítására. A mindössze négy éve politizáló, a gazdaságból érkező ellenzéki jelölt az „egy vagyok közületek” életérzés, a fideszes kivételezettek miatt érzett egyenlőtlenségek, a „nemzet” fogalmából való kirekesztettség képével igyekezett a táboron kívüliekhez szólni.

„A háború ugyan sok figyelmet vonz, de az ellenzéknek a bizonytalanok felé maradt kihasználatlan lehetősége. Az infláció, a benzinmizéria, a megélhetési válság az emberek valósága. Érthetetlen, hogy miért nem ezzel foglalkozik az ellenzék”, mondta Nagy Attila Tibor.

Az IDEA intézet előző héten publikált pártpreferencia-kutatása szerint a választóknak már csupán a 23 százaléka nem választott pártot – ez a választási ciklusban a legalacsonyabb mért eredménye az intézetnek. Bár ennél magasabbra, 32 százalékra mérte a bizonytalanok arányát a Publicus Intézet, a tavaly nyári 42 százalékos eredményhez képest lényegesen csökkent a pártot még nem választók száma.

„Nagy a statisztikai hiba lehetősége, ezért nem mondható meg felelősségteljesen egy kétezer ember megkérdezésén alapuló kutatásnál, hány ember győzhető még meg”, mondta Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója. A kutatási mintájuk alapján az azonban megállapítható, hogy a bizonytalanok közül arányaiban többen támogatnák az ellenzéket, mint a kormánypártot, de ebből határozott következtetéseket nem lehet levonni Böcskei szerint.

„Az elmúlt fél évben számos váratlan tényező befolyásolta, hogy relatíve magas legyen a bizonytalanok aránya: a járványhelyzet, Márki-Zay Péter győzelme az előválasztáson, illetve az egy hónapja kitört ukrajnai háború mind nehezítette, hogy végleges döntést hozzanak”, reagált lapunknak az eltérő eredményekről Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója.

Mindkét intézet vezetője hangsúlyozta, hogy bár a háború kirobbanása turbulenciákat okozott, de ahogy telt az idő, a választói figyelem inkább visszatérni látszik a hagyományos kampány felé. „Az ellenzéknek az lehet a kitörési lehetősége, hogy visszatér a bizonytalanokat általánosan foglalkoztató kampánytémák felé”, fűzte hozzá Böcskei. Az ellenzék „maga körül is generált egy zajt” az elemző szerint, ugyanis a háborúval, az európai ügyészséggel vagy az oktatással kapcsolatos üzeneteik egyforma jelentőségűek, „mindent prioritásként kezelnek” a kampányüzenetekben. A pártot még nem választók között szerinte a rendszer „erkölcsi fertőjére” sokan rezonálhatnak, amennyiben letisztultabb üzenetekre vált az ellenzék, még jó esélyei lehetnek a jelenlegi eredmények ellenére is.

A havi közvélemény-kutatásokon kívül a téma vizsgálatát segíti egy nagy, ötezer fő megkérdezésén alapuló, reprezentatív kutatás, amit a közelmúltban a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézete tett közzé, ami külön fókuszt helyezett a „bizonytalanok” csoportjára. A kutatás részletessége kiterjed a válaszadók ideológiai, gazdasági, iskolázottsági hátterére, az általuk érzékelt problémákra, illetve azok vélelmezett felelőseire is. Ez a sokkal szofisztikáltabb kutatás alkalmas annak bemutatására, milyen lehetőségei vannak a pártoknak a választók megszólítására, azonban a tavaly év végi mintafelvétel miatt a jelenlegi pártpreferenciák bemutatása nem lehetséges.

„Tudományos munkám legnagyobb eredményének tartanám, ha nem általánosságban beszélne a társadalom bizonytalanokról. Vannak a szinte megszólíthatatlan passzívak, a már biztos választó titkolózók, valamint a számtalan tényező alapján mérlegelő, ismeretlen hovatartozásúak csoportjai”, mondta a 168 Órának a PTI kutatását jegyző Szabó Andrea szociológus.

Szabó Andrea és kollégája, Gerő Márton feltárta, hogy a passzívak az úgynevezett bizonytalanok legnagyobb csoportja: a választók 23 százalékát szinte semmi esélyük a pártoknak megszólítani. Ezt a csoportot komoly politikai elitellenesség jellemzi, illetve a társadalmi integráltságuk is alacsony, elzárkóznak a közélettől, általánosságban rosszabb keresetűek.

A bevezetőben idézett sződligeti vállalkozó csak egyike ennek a népes, egyébként sokféle csoportnak. De amíg a legtöbb passzív meglehetősen tájékozatlan, interjúalanyunk minden fontosabb közéleti történéssel tisztában van. Szerinte a családi szja-visszatérítés segítség a lakosságnak, de ez „beárazható” azzal, hogy választási évben osztotta a kormány, ezzel ő nem megvásárolható. Az ellenzékkel is kritikus, Márki-Zay Pétert és a mögötte álló pártokat sem tartja alkalmasnak az ország vezetésére, bár látja, a kormánypárt gondoskodik arról, hogy minden hibájuk fel legyen nagyítva. Adódik a kérdés: ha nem választ, akkor miért jó, hogy mások választanak helyette? „Ha azt látod, hogy nincs jobb az étlapon, akkor biztos olyat fogsz enni, ami nem kedvedre való”, válaszolta.

A passzív csoport sokféleségére másik példa volt egy szegényebb sorsú fiatal csörögi férfi. „Bárki lesz kormányon, az én életemen semmit sem fog változtatni”, mondta. Ez a meggyőződése olyan erős, hogy mára tudatosan kerüli a híreket. Egyedül a szomszédban zajló háború ütötte át az ingerküszöbét. „Én az oroszokkal vagyok, Putyin nagyon vagány, hogy ebbe beleállt, nagyon tisztelem”, mondta. Szerinte az ukránok rosszul bánnak a kárpátaljai magyarokkal.

„A passzív választók közül kizárólag óriási erőforrások megmozgatásával lehet választásra mozgósítani, ilyen erőforrásai pedig legfeljebb a kormánypártoknak vannak”, mondta Szabó Andrea.

A pártok által már megnyert, de a közvélemény-kutatásokban mégis a bizonytalanok közé sorolt „titkolózók” a választók 7 százalékát teszik ki, akik biztosan ott lesznek a választáson. Szabó szerint titkolózásuk alapja, hogy olyan környezetben élnek, ahol a politikai nézeteik kisebbségben vannak, ezért azokat nem merik felvállalni. Tipikusan ebbe a körbe tartoznak a jómódú, magasan iskolázott nagyvárosi Fidesz-szimpatizánsok, akik vagy ideológiai alapon, vagy a rendszer haszonélvezőiként támogatják a kormányt. Ugyanakkor ebbe a körbe sorolhatók a kisebb települések ellenzéki szavazói is, akik fideszes többségű környezetben élnek. Szabó szerint noha párthovatartozásukat nem osztják meg, a kutatás során megosztott értékválasztásaik, a kormánnyal való elégedettség és más tulajdonságok alapján némi többséggel inkább a Fidesz számíthat szavazókra ebből a körből.

Mindössze öt százalékot tesz ki az „aktív bizonytalanok” rétege, amely Szabó szerint annyira „fluid”, hogy szinte megjósolhatatlan, pontosan hogyan fognak választani áprilisban, mert a kutatáson belül is hol inkább az ellenzék, hol inkább a kormánypártok választóira jellemző válaszokat adtak. „Ez az a réteg, amely egy jelentős közéleti esemény hatására választ oldalt, de azt könnyen felülírhatja egy másik. Lehet, hogy valaki korábban elköteleződött az szja-visszatérítés miatt, de a háború kitörésére nyújtott politikai narratívákra ez megváltozott”, említett Szabó egy életszerű példát. Ez a csoport ideológiák mentén kevésbé elkötelezett, ugyanakkor az életszínvonal változásaira érzékeny.

„Egyik kutya, másik eb”, mondta Vácon egy padon napozó középkorú nő. Kutyája mintha megsértődött volna, megugatta csapatunkat. Az épp munkanélküli asszony szegényes tájékozottságát nem rejtette véka alá, a közügyekről keveset tud. Leginkább az őt közvetlenül érintő ügyek alapján hoz döntéseket, de társadalmi kirekesztettsége, állandó munkahelyproblémái miatt csalódott a hazai politikai rendszerben. Létbizonytalanságban él, sokadrangú számára, hogy ki mit mond neki a menekültekről, családpolitikáról vagy korrupcióról. „Elmegyek szavazni, de nem tudom, nekem ki lehetne jó. Most se, korábban se kaptam segítséget”, mondta.

Az ellenzék számára biztató csoport lehet az aktív bizonytalanok 6 százalékos tábora Szabó és Gerő értékelése szerint. Ez a tábor inkább a baloldalhoz közelítő attitűdökkel rendelkezik, kiemelt problémák között szerepel a társadalmi egyenlőtlenség, az egészségügy vagy az oktatás helyzete. Az átlagéletkor más csoportokhoz képest némileg alacsonyabb: több a fiatal, kevesebb politikai tapasztalattal rendelkező választó a köreikben. Az általános politikai és gazdasági elitellenesség a legerősebb ebben a körben, ez is indokolja, miért tartanak távolságot az ellenzéki pártoktól, miközben az Orbán-kormány felelősségét kevesebben vélelmezték más csoportokhoz képest.

A reprezentatív kutatásokkal szinte teljesen megegyezők a saját tapasztalataink Vácon és Sződliget környékén. Az általunk megszólított emberek 17,6 százaléka nevezte magát bizonytalannak, ráadásul az említett aktív bizonytalanok véleménye is egybecseng a PTI kutatásával.

„Amilyen irányba halad a gazdaság, ennek a kormánynak inkább mennie kell”, mondta egy váci férfi, aki a közelmúltban döntötte el, hogy elmegy választani. Beszédes, hogy bár egyértelműen a kormányváltásra esélyes ellenzék támogatására utaltak válaszai, egyetlen párt vagy jelölt nyílt támogatását sem említette. „Politikával keveset foglalkozok, de a gazdaság állapotáról tájékozódom, sokat beszélünk ismerőseimmel a megélhetésről”, tette hozzá.

Egy sződligeti műhelyben váratlanul nagy érdeklődéssel fogadták kérdéseinket, néhány percre leállt a munka. „A középosztály sorsából fakad a bizonytalanság, hogy ki csúszik le, aki eddig oda tartozott. Erre senkinek sincs válasza, hát kit istenítsünk?”, tárta szét ironizálva gépolajos kezét egyikük. Érezhető aggodalommal beszéltek az elszálló benzinárakról, az inflációról – a közelgő megélhetési válság minden problémát megelőz a körükben. A mérlegelésük az egészségügy és az oktatás helyzetével kiegészülve nagyon alapos, mégis hezitálnak – nincs bizodalmuk az ellenzékben. „Erősen gondolkodom, hogy menjek-e szavazni, mert a mostani helyzet változásért kiált. Ha esélyt látok a változásra, akkor inkább azt választom”, fűzte hozzá egyikük.

„Nagyon nagy a havi közvélemény-kutatásokból levonható következtetések bizonytalansága, mert a szabadságjogok csorbulása, a véleményformálást befolyásoló közbeszéd, a köztájékoztatás és a politikai kommunikáció állapota is leromlott”, mondta Szabó Andrea. Az emberek ilyen környezetben inkább szerintük „elvárt válaszokat” adnak, ami torzítja a kutatások érvényességét. Ráadásul a háború önmagában átírhatja a politikai preferenciákat.

A kutató megítélése szerint a friss pártpreferencia-kutatások, valamint az általuk készített nagy mintás kutatás alapján az enyhe ellenzéki győzelemtől a fideszes kétharmadik mindenre van esély. „Ha a Fidesz 110 mandátumnál kevesebbel nyer, akkor az vereséggel felérő győzelem, ugyanis az inkább a választási rendszer kormánypártok felé lejtő módosításainak lehet köszönhető. A még megszólítható szavazóbázisok alapján az ellenzék nagyarányú győzelme ugyanakkor kevéssé valószínű, már ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak”, mondta Szabó Andrea.

Hasonló tartalmú cikkekért keresse a 168 Óra hetilap legfrissebb számát.