A rebellis antirebellis

Pártelnököt keres a liberális párt. Az SZDSZ válsága ismeretlen neveket dobott a felszínre. Ilyen Badacsonyi Szabolcsé is. Vajon az országos politikában tapasztalatlanok visszaránthatják-e a pártot a szakadék széléről? PUNGOR ANDRÁS írása.

2009. július 2., 09:19

Vajon kicsoda Badacsonyi Szabolcs, ez az ismeretlen szakpolitikus, aki a liberális pártban trónkövetelőként tűnt fel?

Magába roskadt az SZDSZ az uniós választások után: elpárolgott szavazatokkal büntettek a szimpatizánsok. Szinte mindenki lemondott. Háttérben maradnak a nagy öregek, újabb arcok: önjelöltek, csoportok emberei tűnnek fel. Egyelőre fedezet nélküli ígéret mind. Sötét lovak a liberális páston. Egyikük Badacsonyi Szabolcs.

– Jó fiú – állítja róla egy választmányi társa.
Dekódolva: színtelen.
– NB II-es – legyint az országos tanács egyik tagja. – Annak idején nem átallott nekirontani Molnár Lajos egészségügyi miniszternek, hogy védje saját kórházát.

Alakul a jellemrajz: tehát karakán? Hiába kérdezgetjük a liberálisokat: nem tudják, milyen politikus Badacsonyi Szabolcs. Évek óta együtt dolgoznak vele, mégis elmosódottak az arcvonásai, de még a politikai hitvallása is.
– Egyetlen mondatára sem emlékszem – mondja zavarban az egyik liberális politikus. Aztán valami felrémlik neki: – Az egyik elnökválasztáson mintha Kóka mellett tört volna lándzsát.

Karizmatikus vezető kell a pártnak. Badacsonyiról titokban marad, hogy ő lenne-e az.
A Budai Gyermekkórházban találkozunk vele. Meredek lépcső, utolsó emelet, eldugott igazgatói iroda. Ide biztosan nem téved fel senki. Padlástér, fülledt meleg. A teraszról felülről látjuk Budapestet, a Dunát, az SZDSZ-t.
– Higgadt, tárgyilagos vezetőre van szüksége a pártnak. Olyanra, aki tud csapatban dolgozni – kapunk ízelítőt az elnökválasztási kampányból.
Göndör haj, kifogástalan öltözék. De vajon kicsoda Badacsonyi Szabolcs? Azt mondja, ő nem autoriter személyiség, nem „észosztó” típus, inkább okos embereket gyűjt maga köré.

Jelzők a párton

Most mégis milyen vezetőre lenne szükség?
– Nem konfrontáló, hanem problémafeloldó – tudjuk meg tőle. – Két évvel ezelőtt azt gondoltuk, egy új, még nem lejáratott arc a párt élén megoldja problémáinkat. Nem így lett – kezd a párt kudarcos történetébe.
Állítja, tanult Fodor és Kóka hibájából, akik rossz kompromisszumot kötöttek.
Kattog a fényképezőgép, repkednek a politikai üzenetek:
– Elég volt a gyilkos pártharcból, nem akarok jelzős pártot.

Nem színpadias, nem gesztikulál.
– Az SZDSZ húsz évig nem jutott el odáig, hogy pártként működjön. Vezetői, a demokratikus ellenzék egykori képviselői máshoz szoktak. Habitusuk bürokráciaellenes volt.
Ismerős szöveg. Behelyettesíthető az arc.

Kicsoda Badacsonyi Szabolcs?
Magáról tőmondatokban beszél. Harapófogóval kell kihúzni belőle a válaszokat.
Budai gyerek, egy Bécsi úti társasházban nőtt fel. Már gimnazista korában gyermekorvos akart lenni, mert pedagógus édesanyja és nagymamája is mindig kicsikkel foglalkozott.

A gének? Talán.
– A politikához is kellenek pedagógiai, pszichológiai ismeretek – magyarázza.
Nem érezte jól magát egyetemi gólyaként.
– Túl merev volt az első két év, hiányzott a közösségi élet.

Mégsem csajozott, az állandó bulizás is kimaradt.
– Későn érő típus vagyok – mosolyog a ma már háromgyermekes apa.
Tizennyolc évesen, a rendszerváltozáskor lépett be az SZDSZ-be. Tamás Gazsit olvasott, Beszélőt meg Pető Ivánt. 1994-től lett aktív tag: plakátot ragasztott a kampányban, sürgölődött a választmányban. Építkezett. Árnyékban.
– Tervszerűen élek, célokat tűzök ki magam elé – magyarázza.
Akkoriban lépett koalícióra az SZDSZ a szocialistákkal.
– Mai fejjel én is úgy látom, nem kellett volna csatlakozni a kormányhoz, hiszen nem volt szükséges.
Ki mondhatna ellent? Ma már nincs ilyen liberális. De szerinte nemcsak emiatt indultak el a lejtőn.
– Az SZDSZ-nek a rendszerváltozáskor történt felduzzadása a párt harcias antikommunizmusának köszönhető. Később sokan leváltak, ez természetes folyamat volt. A távozók ma a MIÉP-ben vagy a Jobbikban találtak maguknak helyet – magyarázza.

Nem forradalmi az elemzés.
A négy koalíciós év után, 1998-ban érett be a felkészülés: önkormányzati képviselő lett. Harminchárom évesen meg kórházigazgató. Gyors karrier.
Bár még akkor is kevesen tudták, kicsoda Badacsonyi Szabolcs.

De jött az egészségügyi reform. Az SZDSZ-es tárca be akarta zárni a Budai Gyermekkórházat. Badacsonyi fellázadt. Igazgatóként nyilatkozott, tiltakozó ívet íratott alá. Hírértékű volt a tett: egy szabad demokrata feküdt a liberális reformvonat elé.
– Az intézkedésből hiányzik a partnerség elve – nyilatkozta akkoriban.

Többen kezdték megismerni, ki az a Badacsonyi Szabolcs.
Ám a lárma gyorsan elcsitult, csak tizenöt perc hírnév jutott neki. Nem sikerült az építkezés, megbicsaklott a polkarrier. A Budai Gyermekkórház megszűnt önállónak lenni, de nem zárták be. Párttársai viszont nem felejtették el Badacsonyi magánforradalmát.
– Az volt a vád, hogy saját ambícióim miatt küzdöttem a kórházért. Ha beáldoztam volna az intézményt, lehettem volna államtitkár vagy miniszter. De nem tettem – idézi fel a keserű harcot.

Viták és lózungok

A bélyeg rajta maradt. Pedig Molnár Lajos utódja lehetett volna, esélyesnek tartották. Legalábbis a lapok.
A legfőbb bűne az volt, hogy a helyi Fidesz képviselőjével közösen tartott sajtótájékoztatót.
– Soha nem szavaznék arra a Badacsonyi Szabolcsra, aki a legnehezebb időkben az ellenzékkel összefogva bírálta Molnárt – nyilatkozta két éve a Hírszerzőnek egy liberális potentát.

Pedig feladta volna a kórházvezetést, az önkormányzati képviselőséget a miniszteri posztért. Badacsonyit sokáig kísértette a lázadás. Pályázott ügyvivőnek, nem lett az. Két éve Kókát támogatta.
– Új ember, ő talán felrázza a pártot – remélte sokakkal együtt.

Nem Badacsonyi hibája, hogy Kókának nem sikerült.
Ma az országos tanács elnökségének tagja. És megreformálná az SZDSZ-t.
– Nem más párthoz viszonyítva kell meghatároznunk magunkat. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi szervezeti struktúrára támaszkodva felépíthető egy új SZDSZ. Egy ötszázalékos pártnak nem kell elvállalnia akkora változtatást, mint amilyen az egészségügyi reform végigvitele, ha nem talál hozzá partnert. Ideologikus viták, politikai lózungok helyett világos és érdemi válaszok kellenek a mindennapok kérdéseire – elemez, lózungok nélkül.

De vajon marad-e az SZDSZ-ből? Liberális koncra éhes az MDF és a Lehet Más a Politika.
– Előnyünk velük szemben, hogy mi valóban liberálisok vagyunk, és nekünk még vannak helyi szervezeteink. De eltűnnek ezek, ha várunk még néhány hónapot. Szétszéledhet a társaság. Nincs időnk – rázná fel a liberális szekértáborokat Badacsonyi Szabolcs.

Háború, béke

Egyelőre még elvitatkozgat Kóka és Fodor vagy éppen Demszky népe. Badacsonyi szerint túl kell lépni a háborúskodáson:
– Látva a pártban jelenleg zajló mozgásokat, időben meg kell akadályozni, hogy a szekértáborok építését egyfajta főváros–vidék-szembeállítással próbálják felváltani. Az SZDSZ nem válhat urbánus védegyletté, nyomasztó fővárosi dominanciával; liberális elveket valló, országos pártnak kell maradnia – adja ki a jelszót.

Mi lesz, ha nem sikerül az elnöki posztot megszerezni?
– Én akkor is liberális és, amíg lehet, SZDSZ-es maradok. Egyébként pedig barátaimmal közösen elindítottunk egy, az egészségügyben vállalkozó céget. Emellett dolgozom az óbudai önkormányzatban és egy mamutkórház második embereként is. Szóval nem vagyok megélhetési politikus.

Csak egy kérdés marad: vajon kicsoda Badacsonyi Szabolcs?

A MÁV bemutatja: IC vontatta tehervagon, avagy eljött a kombinált vasút kora. A Szegedről induló Napfény IC utasai biztosan nem gondolták volna, hogy annyi idő alatt érnek célba, mint amennyi idő alatt egy hobbifutó teljesít egy maratont.

Tanár keresésére már a nyári szünet első napjaiban is ezrek próbálnak megoldást találni országszerte. A tanítás végeztével egyre több intézmény igyekszik szeptemberre pedagógusokat toborozni, miközben a közszféra állásportálján már most több mint 2500 nyitott pozíció érhető el különböző oktatási munkakörökben.