A célegyenes Tatabányán

Tatabányán (Tatabánya, Vértesszőlős, Tata) az ellenzék ellenfele, Bencsik János, igazi nagyvad, a helyi NER nesztora. Húsz évig (1990 és 2010 között) volt az egykori bányászváros polgármestere, huszonöt éves fejjel kezdte, tizenkét éve NER-képviselő, egy évig államtitkár (energetikai és klímaproblémák), múltjában „SZDSZ-es folttal”.

Orbán az emlékek szerint 2004 és 2005 fordulóján szervezte be. Külön elment Tatabányára, mondván, az akkor már semleges Bencsikre a Fidesznek szüksége lesz. Ez persze mindenkinek imponált. Az egykori „fekete várost”, bezárt bányáival, tízszázalékos munkanélküliséggel, a dzsuvából, ha nevesítjük, Bencsik rángatta ki. Ezt persze nehéz elfelejteni. De az idők változnak. Elhagyván a fekete bányászszínt, a képviselő lassan zöldül. Állítólag a korosodó „nerióták” szenvedélyei ragadták el: a szőlészet-borászat és persze a vagyongyűjtés.

Bencsik nem tartozott a legádázabb NER-esek közé. Inkább szolid opportunista. Öncsaló, mégiscsak jobb, ha én csinálom alapon. A politikában Jancsikámként kezdte, ma egy fél város Jani bácsija. A frakció emberarcú fideszese. A rendszer indulása, az Ángyán-afférok idején néha még kiszavazott. 2014-ben háromszázezerre (háromszor százezerre) megbüntették három lázadó gombnyomás miatt. Kifizette és megjuhászodott. Az utcán beszélgetve egy koros úr mondja: listán semmiképp sem választja a Fideszt, de Bencsikre leszavaz. Bencsik a mostani kampányban a kampányguruk tanácsa szerint nosztalgikus húrokat penget. „Négy évet adjatok még, hogy kiteljesítsem az életművemet.” Aztán még négyet. Majd újra négyet.

Tatabánya fejlődésének Achilles-sarka évtizedek óta a rozsda verte, romokban heverő vasútállomás, ahol az akadálymentesítés a MÁV (Magyarországon nagy úr) ellenállásán mindig elbukik. Szégyen nézni, ahogy a gyerekes anyukák a lépcsőn a babakocsit hurcolásszák. Ha másképp nem megy, átmenetileg két liftet kellene felszerelni.

A pályaudvar azért kulcskérdés, mert a város, furcsa kimondani, egy ideje Budapest agglomerációjához tartozik. Aki nem szakadt külföldre, s nem talál a városban munkát, Pestre jár. IC-vel az egy óra nem sokkal guzmisabb, mint Csepelről Angyalföldre bumlizni. Aki részleges home office-ban dolgozik, annak elég a pesti turnét hetente kétszer lebonyolítani. Nem csoda, hogy a kilencvenes évek vergődő városában kétszázalékos a munkanélküliség. Az utolsó éles tárna Tatabányán 1992 körül zárt be. Oroszlányban ’95-ig üzemelt egy tárna. Az idő múlik, és a bányászok korán halnak. Sokan a nyugdíjas éveikre elhagyták a szocializmus által kiutalt panelt, és visszamentek a falujukba. A város lakossága harminc év alatt hetvenötezerről hatvanötezresre apadt.

„Tatabánya gyakorlatilag megtelt”, mondja erről Konczer Erik jelölt (Egységben Magyarországért), Bencsik János ellenfele. „Fölösleges a környékre, Komáromba a villamosautó-gyártás legszennyezőbb gyárait némi profitért betelepíteni, vendégmunkásokkal üzemeltetni.” A karsztvízállomány újra tönkremegy, a források a bánya után újra elapadnak „Viszont kétségtelen, hogy az adókból gyarapszik az állam és a NER.” De ez már kampányszöveg.

Összevonjuk szemöldökünket. Amit Bencsiknek felrónak a helyiek, az Orbán 2016-os tatabányai fellépése. A Modern Városok Program keretében a pályaudvart 2018 márciusára ígérte, várták, és semmi sem történt. A dátumok éveket csúsznak, a költségtervek húszmilliárd fölött járnak. De szerencsére van kárpótlás, bár ennek Bencsik sem örülhet. Januárban adták át a város hatezres kézilabdacsarnokát brutális végszámlával. Hatmilliárdról indultak, huszonnéggyel zártak. Tartunk tőle, hogy arról a csarnokról van szó, amelyet 2019-ben az önkormányzati választás után olimpia-előkészítési céllal Vácnak ajánlottak, s amelyet Matkovich Ilona, Vác polgármestere udvariasan elhárított: „Köszönjük, ilyen már van.” Ezt viszont – ellentétben a pályaudvari lifttel – Tatabányán a kutya se kérte. A városnak ütőképes kézilabdacsapata nincs. A helyi sport padlón van. A labdarúgás is eltűnt a magyar fertőben, a Tatabánya (TBSC) a Kiprich–Plotár–Vincze Pilu-korszakhoz képest az NB III-at izmosítja, nyomába sem léphet a közeli Felcsútnak.

A vezető kampánytéma, amivel Bencsiket és a NER-t meg lehet fogni, a pályaudvar, a mohóság tobzódása, a pusztuló természeti környezet, az eltékozolt karsztvizek.

A kihívó, Konczer Erik (DK-, MSZP- és Jobbik-támogatás) jogász-közgazdász, viszonylag fiatal, negyvenöt éves és tettre kész. Komáromban született, családjával Vértesszőlősön él, Samu, az előember közelében. Az előválasztást az MSZP megyei elnöke, Gurmai Zita ellen nyerte meg. Gurmai mindenben támogatja, a kötelező korrektségen is túlmegy, amikor kampányol Konczerért. A lelkesedés megvan, a pénz kevés.

Az erő- és pénzügyi fölény már odaúton érzékelhető. Érd–Biatorbágy felől érkezünk (Pest megye 2-es), és végtelen egyhangúsággal áramlik velünk szemben a Menczer Tamás-plakátok erdeje. A rivális Szél Bernadett lenne, őt három kilométeren át nem is látjuk. Végül a körgyűrűnél felbukkan az első Szél-plakát. Ettől kezdve, ahogy számoljuk, az arány tíz az egyhez Menczer javára. Dupla előny, hogy maga Menczer meg van győződve elhivatottságáról. Kampányindító gyűlésének videóján híveinek fejtegeti: ahol megfordult, kezdetben mindenütt kételkedtek benne, talán még le is nézték, majd meglepve látták, hogy ez a fiú „megállja a helyét”. „Kételkedtek – mondja –, de rájöttek, nyerni csak velem lehet.” Tartalmas önmegfogalmazás. Mintha azt mondaná: talán nem vagyok totál százas, de így is én nyerek. Pest 2-ben a párt eszerint jár el.

A túlzó plakáterdő ellenére Bencsik kampánya nem hivalkodó. A két vetélytárs nem vagy csak alig piszkálja egymást. Bencsik a szlogent írja ki: Magyarország előre megy… Eriknek nem stílusa a gyalázás, Bencsiknek sem szokása.

A Fő tér csöndes depresszióban fürdik. Konczer szerint a küzdelem a felmérések szerint éles, mérésre az ellenzéknek nem futja, a Fidesztől befutó, számára pozitív híreket babonából nem mondja el. Nagyon is kedvezők. A kávéházban halkan szól a zongora, kint az emberek némán lépdelnek a szélben lengedező plakátok alatt. Konczer a márciusi kormányzati feltörést Harry Potter példáján illusztrálja. (Ő maga J. K. Rowling művészetének rajongója.) „Amikor Voldemort nagyúr bajban van, átmenetileg elhagyják az emberei, s amikor életre támad, a halálfalók csatlakoznak újra.” Zavarban vagyunk, nem tudjuk, hogy értsük. Jobb híján annyit írunk, „akiknek szemeik vannak, lássák, akiknek füleik vannak, hallják”.

Egy sarokkal odébb, az önkormányzati irodaházban sincs béke. Szücsné Posztovics Ilona polgármester (adószakértő, könyvvizsgáló) biztosan nyerte a városvezetői címet, ámde a többséget az ellenzék nem hódította el, és ebből bajok lettek. Kilenc-kilencre végeztek a polgármestert is beszámítva, a Mi Hazánk képviselője a Fidesz-frakciót támogatta. Ahogy az történni szokott, az ellenzéki egység viszonylag gyorsan felbomlott. Amikor a COVID-válság kezdetén Posztovics Ilona az ellenzéki alpolgármestert, Fekete Miklóst, az MSZP megyei elnökét leváltotta, ezzel az egységet is felrobbantotta. A robbanás két másik ellenzéki képviselőt is elsodort, egy fő kilépett a DK-ból.
A „győzelmes döntetlenből” rögtön kisebbség lett. Maga a történet szövevényesebb, nem minden szála érdekes. Fekete nem tudva elviselni a bukást, bosszút forralt, lépten-nyomon hangoztatta, kikészíti a polgármestert. Végül az MSZP-nek kellett közbelépnie, a megyei elnököt a vezetés kizárta a pártból.

Ezután lendült támadásba a város fideszes ellenzéke. A médiaháború frontvonala a város lapja, a Jó Szerencsét Magazin volt. A Fidesz a dezertőrökkel együtt felrótta, hogy az önkormányzati hírmondó a polgármestert sztárolja. S habár az önkormányzati lapok esetében a legtöbb helyen így van, nem mondható, hogy a polgármester túlreprezentálta volna magát a Jó Szerencsét Magazinban. Ajánlata az volt, hogy nosza, a fideszesek ragadjanak tollat, írják meg magvas közleményeiket. Ehhez a Fidesznek nem fűlött a foga.
A válasz az volt, hogy élve fölényükkel, a költségvetés megalkotásakor a kommunikációra szánt fejezetet nullára redukálta. A város és az önkormányzat között nincs kommunikáció. A közgyűlési üléseket a polgármester a saját költségén közvetíti. A köznapi történet olyan jól passzolt a kampány témájához is, hogy Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely főpolgármester is megjelent Tatabányán, támogatásáról biztosítva Szücsné Posztovics Ilonát. Erről felvétel készült, az ATV-ben is leadták.

Így zajlanak a Fő téri történetek. A város vár, a napok múlnak, vasárnapra a történet kerek lesz. Posztovics Ilona, mint maga mondja, feladatorientált polgármester. Dolgozni szeret, pózolni nem. Igazi terepe nem az ideológia. Még Bencsiket is feldicséri, mondván, sokat köszönhet neki a város. Sok hasznos beruházást hozott.
A végén azért óvatosan megjegyzi, érdemek ide, érdemek oda, reméli, hogy a választást Konczer Erik végül megnyeri.

Tatabányán is hat párt szövetkezett, érdemben csak három működik. Az MSZP-nek népes (70 fős) tagsága, de fogyatkozó számú szavazója van. Elmúltak Horn Gyula fényes napjai, amikor a városnak 160-180 fős MSZP-s tagsága volt. A DK számra kisebb, de energikusabb. Első igazi sikerük az európai parlamenti választás volt, s ahogy az MSZP-sek mondják, azonnal „dirigálni kezdtek”. A Jobbik a Mi Hazánk kiválásával nagyjából felére (20 főre) apadt. A kampányba rendesen bedolgoznak, de szívesebben látogatnak a szomszédos választókerületekbe, saját pártjuknak kampányolva. Hogy mi lehet a többi párttal, nem mindig tudható. Általában akkor élénkülnek, ha pozíciókról, osztozkodásról van szó. „Na, mije van a Momentumnak?”, kérdezi gunyorosan egy DK-s. „Hát elnöke. Elnöke mindenképpen van.”

Tata, a tatai Öreg-tó régi seb a választókerület testén. Tatáról utoljára a 2006-os választások kapcsán hallottunk, mikor Orbán a helyi tagságot kérdőre vonta: „Nem is értem, egy ilyen rendes helyen, mint Tata, hogy kaphat nyolc százalékot egy SZDSZ.” A 23 ezer lelkes városka az Öreg-tóért, a tavat övező sétányért remeg. Állítólag Orbánék ötlete volt, hogy a tó centrális csúcsán, a tó körüli sétányt megszakítva, a történelmi látványt szétdúlva négyemeletes luxushotelt kell építeni. Annyira gyönyörű a hely, hogy szemet vetett rá a NER. A helyiek szerint a pacifikálandó tavak mellé (Balaton, Fertő tó) az Öreg-tavat is be akarják tagolni.

Konczerék támogatásával a városvédők népszavazási kampányt indítottak arról, hogy a tópart körüljárhatóságát ne lehessen megszüntetni. A híres angolkert előtt méla kis csoport ácsorog. Szél Bernadettet várják, az ellenzék környezetvédelmi ügyekért felelős referensét. Át is száguld Érdről, saját kampányának közepéből. A hangulat feszült, de reménykedő.
A beszédek formásak, az értelmiségi közönség barátságos. A szükséges számú aláírás már összejött. Több, mint amennyivel megválasztották a jelenlegi polgármestert. Milyen kár, hogy a COVID teremtette vészhelyzet miatt tilos helyi népszavazást tartani. Futballmeccseket tartani kívánatos, helyi népszavazást tartani veszélyes és tilos. „Ezt fogjuk legelőször eltörölni”, mosolyog Szél bizakodva. De sem a mosoly, sem a taps nem túl vidám.

Mert a helyi népszavazás előtt vasárnap lesz egy másik, fontosabb voksolás. A szorongó tóparti társaság fejében ez jár. És még valami, ami ennél is többet eldönt. Éljen a szabad Ukrajna, érjen véget a háború. Távozzon tőlünk a gonosz.đĐ