A töklámpás így lesz tökéletes

A töklámpás faragása az egyik legszórakoztatóbb őszi hagyomány: családokat, barátokat hoz össze, és remek hangulatot teremt Halloween idején. Nem kell hozzá művészi tehetség, csak alap kézügyesség, némi előkészület és persze egy szép, egészséges tök. Egy jól kifaragott lámpás akár napokig vagy hetekig is díszítheti az otthont, erkélyt vagy kertet.

Jó töklámpás csak megfelelő tökből készül

Ha itt nem hibázunk (és miért hibáznánk?), az már fél siker, hiszen, mint mindennek, a töklámpásnak is a jó minőségű alapanyag a legfontosabb hozzávalója. A legjobb, ha közepes méretű, kemény héjú, egyenletes formájú példányt választunk. A túl puha héj vagy a penészfoltok rövid élettartamot jeleznek. Érdemes sima felületű tököt keresni, mert arra könnyebb lesz rajzolni, de a késsel is jobban boldogulunk majd ilyen anyagon.

Tisztítás és tervezés

A faragás előtt a tök tetejét vagy alját levágva érdemes eltávolítani a belsejét egy kanállal. Minél alaposabban kiszedjük a magokat és rostokat, annál tovább tart majd lámpásunk. A külsejére alkoholos filccel vagy krétával rajzolhatunk mintát, így pontosabban tudjuk majd úgy alakítani késünkkel a tököt, ahogy szeretnénk.

Tökfaragás biztonságosan

A faragásnál fontos a biztonság. Mindig stabil felületen dolgozzunk, éles, de jól irányítható késsel! Ha gyerekek is részt vesznek a közös munkában (márpedig miért ne vennének, hiszen remek móka), nekik érdemes tompább szerszámot vagy műanyag faragókészletet adni. A kisebbek, akiknek azért a faragás még nehéz lenne, segíthetnek a minta megrajzolásában vagy a gyertyák elhelyezésében.

Utolsó simítások

Egy kis odafigyeléssel a kifaragott tök tovább megőrizheti frissességét. A vágott felületeket bekenhetjük citromlével vagy vazelinnel, így lassabban száradnak ki. Ha mécsest vagy LED-fényt helyezünk a belsejébe, a sötétben látványos hatást érhetünk el.

A töklámpás eredete

A lámpásnak persze története is van, ami sokkal inkább kedves, mint rémisztő.

Volt egyszer egy Jack nevű kovács, aki korántsem élt bűntelen életet, szeretett felönteni a garatra, és ilyenkor persze az éj sötétjében igyekezett hazatalálni. Egy ilyen alkalommal megkísértette az ördög, és megpróbálta megszerezni a lelkét, Jack azonban részeges volt, de buta nem: felkergette a patást egy almafára, aminek a kérgébe keresztet vésett. Erre a fordulatra a pokol ura nem volt felkészülve, és mivel iszonyodott a kereszttől, nem tudott lemászni a fáról. Könyörgőre fogta hát, és végül Jack le is engedte, azzal a feltétellel, hogy soha nem viszi a lelkét a pokolba.

Itt véget is érhetne a mese azzal, hogy Jack eztán boldogan élt, amíg meg nem halt, de sajnos nem tudjuk, hogy boldogan élt-e, azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy meghalt, amiben az elfogyasztott jelentős mennyiségű alkohol is segítségére volt.

Miután a részeges kovács jobblétre szenderült, nem éppen bűntelen élete miatt lelkét nem fogadták be az égiek, egyenesen a pokolba küldték. Az ördög viszont emlékezett az ígéretére, meg aztán haragudott is Jackre, amiért olyan csúnyán elbánt vele, így a kovács lelke két szék között a pad alá esett, de legalábbis két világ közé ragadt. Itt járkál közöttünk azóta is, de eleinte félt és didergett a sötét és hideg éjszakákon. Egy idő után az ördög megszánta, és egy kis parazsat dobott neki a pokol tüzéből, amit Jack egy marharépából faragott lámpásba tett, és most már így jár-kel éjszakánként.

A régen valóban világításra használt marharépából aztán a modernkori Amerikában tök lett, amely nevében (Jack-O'-Lantern) megőrizte a hagyományt, és töklámpásként került vissza hozzánk egy vidám ünnep kísérőjeként a halottainkra emlékezés előestéjén.

(Fotó: Freepik)