Sok mai nyugdíjas űzte ezt a szakmát, ma már el sem hisszük, hogy volt ilyen
Sok mai nyugdíjas emlékszik még arra az időszakra, amikor nem szaladtak a nők a plázába új harisnyát venni, ha a régin felszaladt a szem.
Az iskolákban talán még nem is tanítják azt, amilyen szakmákban elhelyezkednek majd a mai gyerekek. Ugyanakkor olyan munkakörök is vannak, amik már örökre megszűntek, viszont sok nyugdíjas szívesen emlékszik vissza ezekre a pénzkeresési lehetőségekre. Az egyik ilyen elfeledett szakma a szemfelszedő. Ma már sokan el sem tudják képzelni, hogy egy felszaladt harisnyával egy műhelybe szaladjanak és megjavíttassák. Pedig a 90-es évek előtt ez volt a gyakori, a szűk műhelyekben dolgozó szemfelszedők sűrűszövésű formára feszítették rá a harisnyát, majd apró, kampós végű kézi vagy gépi tűvel visszahurkolták a szétbomlott szemsorokat. A szakma műveléséhez egyedileg gyártott, különleges tűre és – később pneumatikus – gépre volt szükség, illetve rendkívül ügyes, aprólékos kézimunkára.
Sok nyugdíjas emlékszik még a műhelyekre
Szemfelszedő műhelyek elsősorban a nagyvárosok belső kerületeiben alakultak ki, mert itt volt a legtöbb ruházati áruház és piac. Budapesten tipikus helyszínek voltak a Corvin Áruház környéke, a Flórián és a budai Skála pláza, sőt piacok, például a Lehel Csarnok. Szegeden a Kárász utca belső udvarai (pl. Eisenstädter-ház, Passzázs), a Centrum Áruház és a Mars tér környéke adott otthont a varázslatosan precíz műhelyeknek.
A Dívány 2021-ben írta meg, hogy van még, aki ezzel foglalkozik, az utolsó ismert szemfelszedő, Kovács Sándorné Éva ma is a Lehel piacon dolgozik.
Tipikus női munka volt
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Itthon
2025. szeptember 13., 14:10
Egy-egy szakma kiválasztásakor döntő szempont a későbbi fizetés összege is.
Itthon
2025. szeptember 1., 15:38
Kevesen tudják, de ez a szakma diploma nélkül is sokat fizet Magyarországon.
A szemfelszedés otthon, a gyereknevelés és háztartás mellett is végezhető volt, ezért a háztartásbeli vagy nyugdíjas asszonyok szívesen sajátíották el a módszereket idősebb rokonaiktól. Aki igazán komolyan gondolta, műhelyt is nyitott. Életet vitt a hétköznapokba és némi plusz pénzt a családi kasszába. Népszerűsége miatt egy időben több szemfelszedő is dolgozott minden nagyobb városban. Érdekes, de iskolai képzés sosem létezett, a tudás generációról generációra szállt: egyik szemfelszedő tanította a másikat, illetve a család nőtagjai egymást.
Drámai ok miatt tűnt el a szakma
A szakma eltűnésének legfőbb oka a piaci változásokban keresendő. Nem meglepő, de a kilencvenes években a nyugati és távol-keleti tömegtermelés drámaian levitte a harisnyák árát, jobban megérte kidobni a felszaladt harisnyát és újat venni helyette. Ráadásul a modern, elasztános, mintás harisnyákon a szemfelszedés már nem volt tökéletesen kivitelezhető. A szakma végleges eltűnésének volt egy drámaibb oka is. Magyarországon régen három kézi műszerész készítette a speciális szemfelszedő gépeket és tűket, de ezek a mesteremberek meghaltak és nem maradt utánuk senki, aki ismerte volna a módszereiket.
Árak és költségek
A harisnya eredeti ára és a javítás díja is más volt a rendszerváltás előtt. Jelen sorok írója 1956-os adatból tudja: egy pár selyem női harisnya ára ekkor kb. 33 forint volt. A szemfelszedés díja viszont évtizedekig rendkívül kedvező maradt: soronként egy forint volt a tarifa. Így még a nagy becsben tartott, drága import nejlonokat is megérte javíttatni.
Az a kétkezi munka azonban nyomokat hagy az emberen. A fentebb említett Kovács Sándorné Éva azt mondja, a gyerekei születése előtt egy szövetkezetben dolgozott varrónőként, utána lett szemfelszedő:
„Az anyósom és a barátnője ezzel foglalkoztak, és a két kisebb gyerekem születésekor bizonygatták nekem is, milyen szép hivatás ez. Fiatalként egyáltalán nem tűnt vonzónak egész nap harisnyákat javítgatni, de addig piszkáltak, míg végül beadtam a derekam. Ennek negyvenhárom éve már, és azóta sem bántam meg…A kezeim sokszor fájnak, igénybe veszi őket, hogy folyamatosan feszítem az anyagot javítás közben. Aggódnak is a vendégeim, hogy mi lesz, ha már nem fogok tovább dolgozni."
– mondta a Krónikának az ország utolsó szemfelszedője.
(Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei / Fővárosi Tanács VB Városrendezési és Építészeti Osztály)
