Tévhit, amit az ADHD-ról vagy az autizmusról a legtöbben gondolnak
Számos olyan tévhit él még mindig a közbeszédben az ADHD-val és az autizmus spektrumzavar-ral kapcsolatban, amelyek alapvetően félreértelmezik a neurodivergens emberek működését.
Az ADHD-ról gyakran tévesen úgy beszélünk, mint „állandó figyelemzavar” -ról, valójában azonban nem arról van szó, hogy az érintett nem tud figyelni, hanem arról, hogy a figyelemmegosztás és a szabályozás nehézkes számára – hívja fel a figyelmet a Weborvos.
Az ADHD-s lusta, elkalandozik, nem tud figyelni, de sebaj, mert kinövi a gyerek
Elképesztően sok tévhiz él az emberekben az ADHD-ok működésével, illetve az állapottal kapcsolatban. A legerősebb ezek közül az, hogy az ADHD-s gyerek nem tud figyelni. Megeshet például, hogy valaki, akinek ADHD-ja van, adott témában órákon át koncentrál, míg másodpercek alatt elkalandozik, ha az nem érdekli.
Azt is sokan hiszik, hogy az ADHD kizárólag gyerekbetegség, és „kinőhető”, azonban ez is tévhit. A felnőttek körében is gyakran fennmaradnak a nehézségek, más formában és gyakran más társuló állapotokkal együtt.
Sokan tévesen hiszik, hogy az ADHD-s gyerek vagy felnőtt egyszerűen „lusta”, vagy „nem akar eléggé”. Valójában a nehézséget az impulzuskontroll és a végrehajtó funkciók eltérő működése okozza. Emiatt tűnhet úgy, mintha nem tudnák követni a szabályokat, holott belül óriási energiát fordítanak arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. A nyugtalanság sem mindig látványos: míg egyeseknél külső mozgékonyságban nyilvánul meg, másoknál belső feszültségként, folyamatos „motorpörgésként” van jelen.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Életmód
2024. augusztus 29., 12:32
Ezekre a felnőttkorban is jelentkező fontos tünetekre érdemes figyelni, ADHD-gyanús lehet.
Itthon
2023. október 1., 09:04
Napjainkban egyre több a 30-40 év közötti felnőtt, aki ebben a viszonylag késői életkorban kapja meg a diagnózist, miszerint autizmus spektrumzavarral érintett; Asperger-szindrómás vagy ADHD-s. Róluk gyakran kiderül, hogy egész életükben nem tudták, hogy diagnosztizálhatók lennének, a tünetek alapján legfeljebb sejtették magukról vagy elkönyvelték őket „különcnek”.
Kultúra
2024. január 30., 08:20
Eljön az a pillanat, amikor kénytelen vagy szembenézni az előítéleteiddel. Ezen gondolkodom, amíg Bajrami Netta fotós alkotásait nézem. Elfordulhatnék, de már késő. Már befészkelte magát a fejembe a Down-szindrómás gyönyörű fotómodell. Vagy a sztómazsákos fiatal nő, aki fehérneműben is vállalta a fotózást, hogy megmutassa, van élet és van nőiesség még egy ilyen komoly beavatkozás után is.
Ezek a leggyakoribb tévhitek
Az autizmus spektrumzavarral kapcsolatban is rengeteg félreértés kering. Egyik leggyakoribb, hogy azt gondoljuk, minden autista „olyan”, pedig az autizmus rendkívül sokféle formában jelentkezhet.
A másik gyakori tévhit, hogy az autizmus egyet jelent a szellemi fogyatékossággal, ez azonban nem igaz: sok autista személy átlagos vagy annál magasabb intelligenciával rendelkezik, egyszerűen csak másképp működik.
A cikk rámutat arra is, hogy ha az autista emberek „úgy viselkednek, mint a többség”, ennek a szerepének erőltetése kiégéshez, depresszióhoz vezethet, mivel a különbségeket elnyomni próbáljuk, ahelyett hogy elfogadnánk.
Az is gyakori tévhit, hogy az autizmus teher az egész családnak, pedig nem az. Az autizmus az idegrendszer fejlődésének egy, a neurotipikus mintától eltérő formája, amely sajátos működési módokat és élményvilágot eredményez. Ezzel együtt járhatnak bizonyos nehézségek – például a társas helyzetekben való spontán alkalmazkodás, a kommunikációs helyzetek kezelése vagy a rugalmas váltás problémái. Gyakori a végrehajtó funkciók eltérő működése is: az autista emberek gyakran nem lineárisan, hanem saját logikájuk szerint, kerülőutakon haladnak a megoldás felé. Emellett jellemző lehet a fokozott szenzoros érzékenység is.
Ugyanakkor az autizmus számos pozitív sajátossággal is együtt járhat, például kivételes nyelvérzékkel (akár tanórák nélkül is könnyen elsajátítanak idegen nyelveket), zenei tehetséggel, mély fókuszálási képességgel, kitartással, részletekbe menő tudásszerzéssel, rendkívüli memóriával, őszinteséggel és gyakran kiemelkedő intelligenciával.
Az ADHD és az autizmus körüli tévhitek nem csupán elméleti problémát jelentenek: befolyásolják, hogy az érintettek hogyan látják magukat, hogyan állnak hozzájuk a család tagjai, a pedagógusok és a társadalom egésze. Ha megértjük és elfogadjuk, hogy a neurodivergens működés nem hibás, hanem csupán más, akkor sokkal humánusabb, hatékonyabb válaszokat tudunk adni. A cél nem a „gyógyítás” vagy „normalizálás”, hanem az alkalmazkodás és az esélyegyenlőség biztosítása.
(Kiemelt képünk illusztrác. Fotó: Freepik)
