Mundruczó új filmje megmutatja, hogyan tudnák megérteni egymást a különböző generációk

Mundruczó Kornél Evolúció című filmje egy család szenvedéstörténetén keresztül mutatja be, miért nem tudnak ma kommunikálni egymással az unokák és a nagyszülők. No meg azt is, mi erre a megoldás.

2021. november 30., 19:02

Szerző:

Alig egy évvel a Pieces of a Woman című filmjének bemutatása után Mundruczó Kornél világhírű magyar rendező újabb, nyolcadik nagyjátékfilmjével jelentkezett, amely az Evolúció címet kapta. A német-magyar koprodukcióban készült alkotás koncepciója a Proton Színház azonos című előadásából származik, amit két évvel ezelőtt Németország legfontosabb összművészeti fesztiválján, a Ruhrtriennálén lehetett látni. Azóta azonban komoly változásokon esett át a három felvonásból álló történet, amelynek alapját a film forgatókönyvírójának, Wéber Katának a beszélgetései képezik saját édesanyjával.

Mundruczó előző filmjéhez hasonlóan Martin Scorsese, Oscar-díjas rendező ismét executive producerként csatlakozott az Evolúció filmes csapatához.

Érezni az alkotáson, hogy mind a forgatókönyvírónak, mind pedig a rendezőnek fontos volt, hogy vászonra vigyék ezt a történetet, az pedig pláne, hogy mindez egy experimentális (kísérleti) formában történjen meg. A film ugyanis olyan, mintha egy három felvonásos színházi darabot látnánk, természetesen megspékelve ezt a különböző filmnyelvi elemekkel. Az első etap azt mutatja be, ahogy a haláltáborokat felszabadító szovjet katonák rálelnek a helyszínen egy elrejtett gyermekre. Itt a Mundruczó által kedvelt, hosszú snittes megoldást választotta a Kisasszonyok (2019) illetve a Halhatatlan szeretők (2013) képi világát is jegyző francia Yorick Le Saux operatőr, ezzel és a zenével is folyamatosan fokozva a feszültséget. 

A cselekmény viszonylag lassan bontakozik ki, és tulajdonképpen nem is igazán cselekményről, hanem inkább élményről beszélhetünk. Az Evolúció ugyanis leginkább a párbeszédekben és az impressziókban brillírozik.

A második felvonásban az auschwitzi tábor túlélőjét, Évát (Monori Lili) láthatjuk már idős korában, ahogy a külföldről hazautazó lányával, Lénával (Láng Annamária) próbálnak szemtől szembe kommunikálni. Ezt azonban nehezíti az idős nő demenciája, valamint a vásznon tapintható a feszültség a két szereplő között. A frusztráció pedig sokrétű: egyrészt ott van a napjainkban egyre inkább jelen lévő generációs szakadék, ami miatt a fiatalabb korosztály már egyszerűen nem tudja megérteni az idősebbek gondjait, átélni pedig végképp nem tudják azokat a traumákat, amelyeket a nagyszülők hordoznak magukban. Mundruczó Kornél elmondása szerint ez nem egy tipikus kelet-európai élmény, a világ minden pontján megfigyelhető, hogy a kényelembe született generáció már nem tudja felfogni az idősebbek szenvedéseit, és kezelni az ezek által kialakult beidegződéseket.

Azonban ha végigmegyünk Magyarország elmúlt évtizedeinek történetén, joggal érezhetjük úgy, hogy sokkal több kimondatlan trauma kísértheti idehaza az idősebbek lelkét, mint nyugaton vagy akár a tengerentúlon.

A némiképp terápiás jellegűnek mondható film pedig megoldást is kínál a problémára: a kommunikációt. Persze ez nem tűnik nagy megoldásnak, de a kimondott szó súlya egy olyan fegyver, amivel meg lehet gátolni, hogy a traumáink generációkon át öröklődjenek. És akkor itt érkezünk el a film harmadik felvonásához, amely ugye a színházi darabban még egy szimpla SMS-váltásból állt. A harmadik etap Jónásra (Goya Rego) fókuszál, aki Berlinben él a boldogságot nem igazán találó édesanyjával, Lénával. A család traumáinak sokadik generációs elszenvedőjén keresztül azonban egyéb, ismét csak rendkívül aktuális problémákat is bemutat a rendező: az iskolában a bullying áldozatává válik, bevándorlóként pedig az identitáskeresés is nehézségeket okoz számára. 

Az Evolóció nem egy megszokott film: nem egy adott cselekményen visz minket végig a rendező, hanem érezhetően sokkal inkább az a célja, hogy gondolkodásra sarkallja a nézőt, aki nem kizárt, hogy hasonló családi problémákkal küzd, mint a szereplők. Az, hogy mennyi embernél tudja majd ezt elérni a magyar rendező alkotása, kérdéses, az viszont biztos, hogy hiánypótló alkotást sikerült készíteni. Film ugyanis még talán sosem tudta ennyire átélhetően bemutatni a különböző generációk számára, hogy mit nem ért a másikban.

(Kiemelt kép: Az Evolúció című film egyik jelenete. Fotó: Mozinet)

 

 

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Minden évben április 16-án tisztelgünk a holokauszt magyarországi áldozatinak emléke előtt. A nap arra emlékeztet, hogy 1944-ben április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását hazánkban. A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját megelőző délutánon Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat megemlékezést tartott az Óbudai Zsinagóga falára állított emléktáblánál. 

A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Engedjék meg, hogy ezen a napon mi is tisztelegjünk a magyar líra előtt, ezúttal Nagy László csodálatos versével.