A 10 legemlékezetesebb film Törőcsik Marival

Pataki Mari – Körhinta (1956)

Törőcsik Mari 21 évesen kapta meg szerepet a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatójaként. Soós Imre mellett játszotta kis Mari szerepét. Az alkotásra a nyugat-európai filmértők és filmrajongók is felfigyelnek, a híre bejárja a világot; Cannes-ban a rendezőt, Fábri Zoltánt jelölték az Arany Pálma-díjra. Törőcsik Mari alakítása olyannyira átütő volt, hogy külföldi és magyar kritikusok is dicshimnuszokat zengtek róla és egy csapásra az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő vált belőle.

A Körhinta eredetileg a termelési filmnek készült, a téeszesítést kívánta elősegíteni. Az 1953-ban játszódó filmben a téeszből kilépők és a maradni szándékozók konfliktusa az alapja a Romeo és Júlia-szerű szerelmi történetnek a szocialista Magyarországon. A téeszek fenntartásának híve, Máté (Soós Imre) beleszerelmesedik a kilépni akaró Pataki lányába, Mariba (Törőcsik Mari), akit azonban apja másnak szán feleségül.

 Anna – Édes Anna (1958)

A Körhintának hatalmas sikere lett, így Fábri Zoltán több magyar irodalmi művet vitt filmre. Az Édes Annában a nemrégiben felfedezett Törőcsik Mari alakította a főszereplőt, a kritikusok szerint ismét nagyszerűen jelentette meg is bonyolult karaktert. A Cannes-i Filmfesztiválon ismét hatalmas elismeréssel fogadták az alkotást és a fiatal színésznőt is, aki kevés filmes rutinnal is profi módon vitte vászonra a meggyötört cseléd karakterét. Nem volt egyszerű dolga sem a színésznőnek, sem a rendezőnek: az amúgy realista filmben Törőcsik Mari az elnyomott, ártatlan cselédlány és közben elemi erővel jelenti meg a belőle kitörni készülő szenvedélyt, feszültséget.

Fábri Zoltán és Törőcsik Mari egyébként összesen négy filmben dolgoztak együtt, a Körhinta és az Édes Anna Kosztolányi-adaptációjában, majd A Pál utcai fiúkban, ahol Törőcsik mellékszerepet játszott, illetve a Hangyabolyban, amelyben újra övé volt a főszerep.

 Vera – Vasvirág (1958)

A Vasvirág a harmincas évekbeli, kilátástalan proletár élet lírai rajza, Gelléri Andor Endre munkái alapján készült. A történet izgalmas kérdéseket feszenget: kit választana a mosodában dolgozó fiatal lány (a Cink Verát alakító Törőcsik Mari), ha a nincstelen melósfiúba lenne szerelmes, de a módosabb mosodatulajdonos is csapná neki a szelet? Vagyis mi a fontosabb, a szerelem, az erkölcsös döntés, vagy a pénz és a társadalmi előrejutás? A dilemmát Törőcsiknek kellett érzékeltetnie és Herskó János filmjében bizonyította, hogy a kihívóbb, nőiesebb figurák is illenek hozzá.

Az ötvenes évek végére Törőcsik Mari ezzel a filmmel lett az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színésznő, ekkor szerződött a Nemzeti Színházba is.

Teréz - Csend és kiáltás (1967)

1919, Horthy átveszi a hatalmat. Egy alföldi tanyán a helyi csendőrparancsnok (Latinovits Zoltán) hallgatólagos beleegyezésével rejtegetik Istvánt (Kozák András), a volt vöröskatonát. A csendőrök az egykori katonát, a tanya gazdáját, Károlyt (Madaras József) is felügyelik a csendőrök, megalázzák és felhasználják a kommunistagyilkosságok nyomainak eltüntetésében. Károly felesége (Törőcsik Mari) és húga rendszeresen a csendőrök kedvére tesznek, hogy mentsék valahogy a helyzetet. A környék rettegésben él, a félelem és a megalázottság érzése lesz úrrá az embereken.

A táj az üres puszta, a karakterek szűkszavúak, kifejezéstelenek, zene nincs, így egyrészt az elhangzó parancsok megint csak a folyamatos elnyomást erősítik, másrészt a nézőnek kell megtölteni tartalommal, saját érzelmeivel a helyzeteket. A kameramozgás és a vágás is egyfajta nyomasztóan állandósult zaklatást, folyamatos terrorérzetet kelt. Jancsó Miklós filmjét sokszor szokták Tarr Béla filmjeihez hasonlítani.

Luca – Szerelem (1971)

A Szerelem a magyar filmtörténet egyik legszebb alkotása; akárcsak a Vasvirágban, a Törőcsik-hősnőnek itt is döntenie kell róla, kitart-e a szerelme mellett. A színésznő a tanárnőként dolgozó fiatal feleséget játszotta el, aki hűségesen várja haza a politikai okokból börtönbe került férjét (Darvas Iván) és ápolja annak haldokó édesanyját. Hogy megkönnyítse az idős nő életét, elhiteti vele, hogy a fia filmet forgat Amerikában, ezért nem jön haza. Nem tudjuk meg bizonyosan, hogy ezt a kegyes hazugságot elhiszi-e háklis matróna (Darvas Lili). A két nő között sajátos kötelék szövődik, egymásban tartják a reményt. A férfi váratlanul amnesztiával szabadul, és elindul haza.

Makk Károly rendező és Tóth János operatőr elementáris erővel jeleníti meg a három ember kapcsolatát, érzelmi-lelki válságát. A feleség és a férj találkozása egyszerre visszafogott és kirobbanóan szenvedélyes – a katarzis átütő erejű. A film nagy emberi érzelmekről és az elmúlásról mesél, bármiféle giccs vagy pátosz nélkül. A Szerelem az emberi tartás és a hűség erejét, az elnyomással szembehelyezkedő egyént élteti.

Az 1971-ben a Cannes-i Filmfesztiválon a film két főszereplője dicséretben részesült, a chicagói filmfesztiválon Törőcsik Mari megnyerte a legjobb női alakítást díjazó kategóriát. A filmet jelölte Magyarország az 1972-ben megrendezett 44. Oscar-díjátadóra a legjobb idegennyelvű film kategóriájában, de végül nem került be az elismerés végleges jelöltjei közé.

Egérke – Macskajáték (1972)

Örkény István kisregényéből készült filmben Törőcsik Mari játszotta Egérkét. Ezt a filmet is Makk Károly rendezte, a kisregényt Tóth János operatőrrel 1964–65-ben dolgozta át forgatókönyvvé, de később színdarab is készült belőle. A darab 1971-es szolnoki ősbemutatója után, a Szerelem sikerének évében került újból Makk asztalára a filmterv.

Az elégikus hangulatú filmben Egérke ugyan „csak” mellékszereplő, a főszereplő a Dajka Margit által játszott Orbán Erzsi. A nyugdíjas zene tanárnő Budapesten lakik és titokban szerelmes egy hajdani operaénekes csillagba. Minderről csak a Németországban élő, gyógyíthatatlanul beteg lánytestvére tud, akivel hosszasan levelez és beszélget telefonon. Egérkével viszont nem beszélnek – csak nyávognak. Egérke Nagykanizsáról menekül Pestre menekül brutális férje elől, a tanács kiutal neki egy társbérleti szobát. Így talál egymásra lelkileg a két magányos nő: szenvedélyesen szerelmes Orbánné, és a szenvedésektől meggyötört Egérke. A három nő kapcsolatának dinamizmusa, kommunikációjuk furcsaságai adják a film – és a regény – feszültségét.

Déryné – Déryné, hol van? (1975)

Törőcsik Mari filmjei közül külön kategóriát képeznek azok, amelyeket férje, Maár Gyula rendezett; a Déryné, hol van? a harmadik közös filmjük volt, egyben az első, amely zajos hazai és nemzetközi elismerést aratott. A színésznő ezzel a szerepével hozta el a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválról.

Maár Gyula filmjének forgatókönyvét Déryné naplói nyomán Pilinszky János írta. A XIX. század legendás színésznőjének élettörténetét akkor kezdjük el követni,  mikor eltávolítják a színházból és visszatér férje birtokára. Ezt az elutasítottságot, reménytelenséget jeleníti meg Törőcsik Mari zseniálisan, a vizualitásról Koltai Lajos gondoskodik; a képek elképesztő erővel jelenítik meg a színésznő élethelyzetét, útkeresését. Sok kritikus szerint ez Koltai egyik legszebben fényképezett munkája.

 Lojzi mama - Csapd le csacsi (1991)

Tímár Péter abszurd filmjében görbe tükröt állít a rendszerváltás környékén a reménységbe kapaszkodó és a szocializmusban fuldokló országnak. Minden képkocka a magyar valóság kifigurázásából merít, épp ezért a Csapd le csacsit jó darabig nem is engedték bemutatni.

A cselekmény pörgős, a poénok, és az egysorosok minden percben zúdulnak a nézőkre. 1989-ben Bea és Géza fiatal házasok, gürcöltek, amíg felépült a házuk. Egyik nap az asszony levelet kap a nemi gondozóból, ez csak annyit jelenthet, hogy a férj félrelépett. Megindul a harc férj és felesége között, mindketten (ál)szeretőkkel állítanak haza és azon igyekeznek, hol tehetnek keresztbe egymásnak. Eközben a szomszéd ház pincéjében Béla, a szomszéd vezetésével szupertitkos munkásőr kommandós csoport szerveződik, akik nem hajlandók elfogadni a szocializmus kimúlását. A konfliktus feloldását Lojzi mama adja, akit Törőcsik Mari játszik – ő az anyós, Bea édesanyja.

Kötelező darab, minden perce kincs. 

Öreg Kató (Kati) / Mari - Napfény íze (1999)

Az Oscar-díjas Szabó István nagy ívű, hollywoodi sztárokat is szerepeltető eposza a huszadik századi magyar történelemről – természetesen Törőcsik Mari sem maradhatott ki belőle. A filmet Golden Globe- és Európa-díjra is jelölték.

A napfény íze a 19. század végétől a rendszerváltásig követi végig a Sonnenschein család történetét, és azon keresztül a magyar zsidóság sorsát. A nagyapa az Osztrák-Magyar Monarchia bírójaként a császár hű alattvalója lesz, az apa a Horthy-korszakban szeretne vívóbajnokká válni, és ezért csatlakozik az antiszemita tiszti klubhoz, az unoka pedig tehetetlenül nézi végig a munkatáborban, ahogy megölik az apját, ezért a háború után belép az ÁVO-ba, hogy revansot vegyen a fasisztákon.

Mária - Aurora Borealis – Északi fény (2017)

82 évesen szerepelni egy filmben már önmagában teljesítmény, viszont Törőcsik Marinak még az ágyban fekve, vagy egy széken ülve is sikerül olyan súlyt adni a szerepnek, ami említésre méltó. A filmben egyszerre emlékezik vissza az orosz megszállásra és néz szembe a halállal, szenvedéssel. Ráadásul a saját lánya kényszeríti emlékezésre (a hősnőt fiatal korában Törőcsik Franciska alakítja, akinek csak véletlenül ugyanaz a vezetékneve).

A film egy idősödő, beteg édesanya, Mária és Bécsben élő, sikeres lánya, Olga (Tóth Ildikó) története: az évek során eltávolodtak egymástól, viszont egy rossz pillanatban érkező levél miatt Mária rosszul lesz és Olga azonnal Magyarországra siet - aztán elhallgatott titokra bukkan. Mészáros Márta rendező generációkon átívelő családtörténetet vitt filmre és jelenítette meg a kollektív traumát, amit a megszállás okozott.

(Kiemelt kép: Fortepan | Kotnyek Antal)