Egyre több a bizonytalanság a nyájimmunitás körül

Korábban a nyájimmunitás kifejezést a szarvasmarháknál használták. Állatorvosok több mint száz éve figyelték meg, hogy a rendkívül fertőző és veszélyes kórokozók egyszerűen elhaltak, miután az állomány egy bizonyos százalékán átvonult a betegség, és ez a hatás addig fenn is maradt, amíg új állatokat be nem hoztak a csordába. A koncepciót csakhamar az emberek között pusztító járványokra is kiterjesztették, mígnem az epidemiológia egyik fő tartóelemévé vált.

A kifejezés a pandémia kezdete óta gyakorlatilag uralja a közbeszédet, tévé- és rádióműsorokban éppen úgy, mint a politikusok beszédeiben, vagy a Facebook és Twitter kommentelői körében. A közönség képzeletében a nyájimmunitás a világjárvány végének a szinonimájává vált, egy olyan célvonallá, amelyet ha egyszer elérünk, az egyszeriben lecsendesíti a vírust, mi pedig mindannyian visszakapjuk a maszk nélküli, normális életünket.

Tekintette arra, hogy a koronavírus mennyire kiszámíthatatlan, vezető kutatók azt kezdik pedzegetni, hogy reálisabb elvárásnak tűnik a lassú, fokozatos javulás, mégpedig sok-sok visszaeséssel. Az olyan hatékony oltások, mint a Moderna, a Pfizer/BioNTech és hasonlók, már most jobb helyzetet teremtettek világszerte, mint amilyen hat hónappal ezelőtt volt. A vírus azonban, amely mostanra hárommillió ember halálát okozta, és amely világszerte több mint száznegyvenmillió embert fertőzött meg, valószínűleg még évekig velünk marad. 

A nyájimmunitás mögötti gondolat pofonegyszerű. Miután az emberek egy bizonyos százaléka védettséget szerzett oltás vagy fertőzés révén – lehet, hogy ennél a vírusnál ez 70–85% -ot jelent –, a fertőzés átvitele nehezebbé válik, és ez megvédi a szélesebb populációt. Ha azonban elmélyedünk a részletekben, ez az intuitív megközelítés hamar bonyolódni kezd.

„Mindenki a nyájimmunitásáról beszél, és ez valóban fontos, de a küszöbérték nehezen becsülhető szám” – mondta a Bloombergnek Nicholas Reich, University of Massachusetts biostatisztikusa, aki a Covid-előrejelzéseket készít a világ különböző részein működő kutatócsoportoktól beszerzett adatok alapján.

Az egyik fontos és szemléletes megállapítás, hogy az emberek bizony nem tehenek. Ennek megfelelően a nyájimmunitás küszöbértéke nem egy rögzített szám, hanem a népesség ehhez szükséges százalékos aránya időben és helyszínenként is változhat a külső körülmények széles skálájától függően, ideértve például hogy a védettség mennyi ideig tart, hogy hogyan viselkednek az emberek, milyen védelmi intézkedések vannak érvényben, milyen gyorsan és hogyan mutálódik a vírus, de még az éghajlat is befolyásoló tényező lehet.

A múltbeli oltási kampányok áttekintése józanabb jövőképet vetíthet elénk az előttünk álló időszakra. Az egyetlen komolyabb humánvírus, amelyet hivatalosan is felszámoltak, a fekete himlő volt – ennek a halálozási aránya az európiai kontinesen 15-20, Amerikában viszont gyakran 40-80 százalékos volt. Ennek a vírusnak a túlélőjeként vakult meg fél szemére Kölcsey Ferenc is. A vírusos gyermekbénulás ugyan nagyon ritka, de néhány országban ma is előfordul. Az Egyesült Államokban a kanyaró legyőzéséhez is hosszú évek kellettek, míg erős vakcinákkal sikerült felülkerekedni rajta.

Akárhogy is, az utóbbi hónapokban terjedésnek indultak a fertőzőbb koronavírus-változatok. Volt a világjárvány elején néhány optimista tanulmány, amelyeket előszeretettel idéznek ma is a lezárások ellenzői. Ezek azt állították, hogy a lakosság mindössze 10 vagy 20 húsz százalékának megfertőződése elegendő lehet a nyájimmunitás kialakulásához. A becslések többségében kezdetben 60-70 százalékről beszéltek, idővel ez a szám  növekedésnek indult. Ma már sokan azt mondják, hogy a nyájimmunitásnak már a definíciója is igen sok bizonytalanságot hordoz.

Nem kérdés, hogy a széleskörű oltás tompítja a járványt és élénkítőleg hat a gazdaságra, és lehetővé teszi a normálisabb társasági életet. Izraelben a halálozások és a súlyos esetek száma is zuhannikezdett a világelső átoltottságnak köszönhetően. Az USA-ban ugyanakkor komoly kihívást jelent, hogy az oltáshoz való hozzáállás a politikai hovatartozás mentén elváló kérdéssé vált. Miközben a lakosság több mint egynegyede teljesen immunizált, a vakcinaszkeptikusok megakadályozhatják a teljesebb védettség elérését. Az USA egyes részein a vakcinakínálat máris meghaladja a keresletet.

Ali Mokdad, a seattle-i Institute for Health Metrics and Evaluation járványügyi szakértője azt mondta, ahogy haladunk előre, egyre inkább látszik, hogy vannak olyan faji, jövedelmi, vallási csoportokhoz tartozó emberek, akiket nem tudnak beoltani. Nyilvánvaló, hogy ezekben a csoportokban sokkan nagyobb fertőzési arányokat, kitöréseket lehet majd tapasztalni, és így a nyájimmunitást soha nem lehet majd elérni.

Az oltóanyagokkal kapcsolatos legutóbbi kudarcok szintén nem sok derűlátásra adnak okot. Sok országban korlátozottan használják az AstraZeneca oltóanyagát, miután ritka esetekben vérrögképződést tapasztaltak. A Johnson & Johnson oltóanyagának terjesztése szintén szünetel, miközben a hatóságok maroknyi hasonló alvadási rendelleneséggel összefüggő esetet vizsgálnak az oltással kapcsolatban.

David Ho virológus, a Columbia University Aaron Diamond AIDS Kutatóközpontjának vezetője azt mondta, a vakcinakísérletek látványos eredményeit látva tavaly év végén azt gondolta, hogy 2021 második felére nagyjából normális életet élhetünk majd. Mint mondta, bár továbbra is folyamatos javulásra számít, a pandémia gyors lezárását illetően csökkent az optimizmusa.

A brazíliai esőerdőben, az Amazonas partján fekvő kétmilliós város, Manaus példája jól mutatja, milyen nehéz lesz a vírustól megszabadulni magas átoltottsági arány nélkül. A várost a járvány korai szakasza súlyosan érintette, egy tanulmány szerint októberig a lakosság 76 százaléka fertőzött meg. Ez azt jelenti, hogy a nyájimmunitásnak működésbe kellett volna lépnie. Decemberben azonban halálosan erejű újabb hullám támadt a városra, amelyet már az egyik új vírusvariáns okozott. Ez arra utal, hogy kellett lennie olyan embereknek, akik kétszer is megbetegedtek. Ma már a helyi járványügyi szakembereknek is meggyőződése, hogy a megfelelő átoltottság nélkül nem lesz hatákony a védekezés.

Optimista forgatókönyv szerint a koronavírus addig-addig változik és mutálódik, míg végül kifullad, a normalitás felé azonban ebben az esetben is rögös út vezethet középtávon. A koronavírus végül akár valami hasonlóvá is válhat, mint ma az influenza, vagy lecsendesedve akár olyanná, mint a közönséges nátha, amelyet szintén a koronavírusok egy fajtája okoz. A sok lehetséges kimenetel mellett a kutatók szerint azonban a védőoltások beadásának felgyorsítása a legjobb stratégia.

(kiemelt kép: Oltóközpont 2021. február 4-én egy jakartai sportcsarnokban, ahol az egészségügyi dolgozók kaphatják meg az új koronavírus elleni oltást.MTI/EPA/Mast Irham)